North American F-51D Mustang

  • Építő: Csernák Roland
  • Gyártó: Platz
  • Méretarány: 1:144

Az egész úgy kezdődött, hogy a 2013-as Mosonshow-n, dél előtt nem sokkal körbe szaladtam a kiállítórész emeleti börzén, gondoltam hátha valami „last minute” akcióba futok. Így is lett egy lengyel árus kínálta 1:144-es termékeit, köztük a Mustang Dual combót. Az ára nagyon baráti volt, így meg is vettem.

Fémszínűt nem akartam, mert számomra nem túl izgalmas kamó. Aztán tudomásomra jutott, hogy egyes egzotikus országok is használták az F-51-est, így Costa Rica, Venezuela, és Gvatemala is. Nosza a neten kutakodni kezdtem és találtam egy fotót a fekete 1-es jelzésű gvatemalai gépről. Amit tudni lehet róla, hogy nagy valószínűséggel a ’60-as években készült a fotó és egy műrepülő/bemutató gépről van szó. Nekem nagyon bejönnek a klasszikus terepszínű gépek, ezért azonnal megindította a fantáziámat, hogy egy ilyen kis „űrmütyűr”, hogy mutatna terepszínben.

Nekikezdtem és tényleg öröm makettezés lett belőle, nem bánom, hogy megvettem. A kabinhoz mindössze egy stilizált rádiót és egy ülést adnak, de ez nem is csoda, ilyen kis méretarányban fröccsöntéssel ennél több részlet nem oldható meg. Eredeti F-51 fotók alapján elkészítettem a műszerfalat a célzókészüléket, különböző karokat, paneleket, botkormányt és pedálokat. A rádiót is feljavítottam, huzaloztam, amit a méretarány enged. Mindezt persze szigorúan műszerész szemüveggel, mert szabad szemmel ez nekem nem ment volna. A futóaknába is vezetékeztem ezt-azt, az orrnál lévő beömlőt kivágtam, és elvékonyítottam. A kabintető fröccsöntött, szép vékony, azt Pilka fűrésszel szétvágtam. Az ülés mögé elkészítettem a páncélt (fekete sztirol lemez), rá a bőr párnát (felhizlalt Surfacer cseppek), hevedert az ülésbe (Tamiya szalag és 0.2-es ónhuzal).

Miután kész voltam a kabinnal, lefestettem interior green színnel, valamint a különböző egységeket az adott színekkel, előbbihez a Gunze HC színét, utóbbiakhoz Modell Master, Tamiya és Humbrol enameleket használtam 3/0-s ecsettel. Száradás után fehérrel óvatosan száraz ecseteltem. A makett kitűnően illeszkedik, gyönyörű panelvonalakkal.

Először úgy voltam vele, hogy a kabint kinyitottam ennyi elég, de aztán úgy döntöttem a fékszárnyakat leengedem és a csűrőket is kitérítem. Ehhez a szárnyból a fékszárnyakat kivágtam a csűrőket pedig befűrészeltem a két szélükön, a mozgó résznél pedig OLFA karctűvel erősen bekarcoltam/vékonyítottam. Ezután a csűrőket széles fejű csipesszel, óvatosan a megfelelő méretben le, illetve fel hajlítottam. A csűrő kész, jöhetett a fékszárny. Itt sajnos a makett bontása olyan volt, hogy alul a törzsnél sztirolpótlás is kellett, de végülis ez is elkészült, beragasztottam a helyére. Mivel a csűrő kitérítés első menetben nem volt cél, így a bot neutral állásban volt, de mivel ezt ónhuzalból készítettem, így hegyes csipesszel a már kész kabinban egy óvatos mozdulattal a megfelelő irányban elhajlítottam tőből, így a bot is már megfelelő helyzetben állt.

A fődarabok összeragasztása könnyen ment, a makett precíz, azt mondhatnám, hogy a 144-es méretarány Tamiya-ja. Tömíteni sehol sem kellett, így pillanatragasztóval ragasztottam, a felesleget debonderrel húztam le és 800-as papírnál durvábbra nem is volt szükség.

A makett festése következett. Alapozónak Gunze Mr. Color RLM02, szerencsére nem volt gond, így polírozás után jöhettek a színek. Ezzel azért elvoltam egy darabig, mert a színeket magam kevertem. A gépről készült színes fotó minősége sajnos nem túl jó, torzulnak a színek az eredeti Gvatemalai Légierőben alkalmazott színekhez képest. Éppen ezért kerestem egy olyan képet, ahol egy napjainkban is repülő, ugyanilyen színekkel festett F-51-es van, éppen bemutatóra készül. Ez alapján kikevertem a színeket, majd előárnyékoltam a gépet. A kamó előtt a sárga szín a svancra, szárnyvégekre, és a kék-fehér-kék színek az oldalkormányra kerültek, majd matt lakk és maszkolás. Az alapszínek után a paneleket világosított színekkel variáltam, mindent szabad kézzel 0.2-es EVO-val fújtam, nem használtam sablont.

Száradás után egy réteg Mr. Color Flat Base-ből készített matt felület és jöhetett a csúszásgátló és a jelzések. A csúszásgátlóhoz Tamiya szalagból készítettem maszkokat, tükrözve a két oldalt, hogy teljesen azonosak legyenek. A maszkok felhelyezés után matt feketével fújtam le, majd a panelközöket a kopásnak megfelelően erős sötétszürkével fújtam meg, hogy ne legyen olyan egysíkú a fekete sem.

A fekete 1-est Tamiya szalagból vágtam ki, a felségjeleket azonban 0.2-es sztirolból, külön a kört és külön a középen körrel ellátott csillagot. A kört helyeztem a felületre először, megfújtam, majd száradás után helyeztem rá a csillagot és fújtam meg azt is. Ezután a matricakupacból túrtam FAG betűket és ezek alá fújtam fényes lakkot, majd matricázás és véglakkozás szintén a fent írt Flat Base módszerrel.

Közben persze készült az „apraja” is. A légcsavarkúpot szintén sárgára festettem és híg, alacsony nyomású fehér festékkel menetirányból óvatosan átködöltem, hogy a kúpon érezhető legyen egy enyhe fakulás. Légcsavar tollakon felfújtam a sárgát, majd maszkoltam és matt feketével lefújtam. A beragasztáshoz egy fehér papírra felszerkesztettem egy „keresztet”. A légcsavar tollakat apró, tűhegynyi oldószeres ragasztópöttyel ragasztottam a helyükre és ráfektettem a kúppal együtt a lapra, amire a keresztet előrajzoltam. Az oldószeres ragasztó hagyott időt arra, hogy tökéletesen bepozícionáljam a tollakat, melyek így száradtak „készre”. A futóművet fékcsöveztem 0.2-es ónhuzallal, majd fémszínnel festettem a hidraulika tagot Modell Master chrome silverrel festettem le. A főfutó keréktárcsája fekete színű volt, ezt száraz ecseteltem fémszínnel, a kopások az eredeti gépen is jól látszódnak. A kipufogót matt feketével fújtam le, majd a az Ensign Modell red oxid festékével száraz ecseteltem. Beragasztás után felfújtam a kormot, ami az eredeti gépen is visszafogottnak tűnik, gondolom erre ügyeltek, hiszen mégiscsak egy bemutató gépről van szó. A helyzetjelző lámpák ónhuzalból készültek, melyeket gömbölyű végűre csiszoltam és beragasztást követően festettem a megfelelő színűre, majd fényes lakkal kezeltem. A szárnyakon alul a lámpák Modell Master enamel színek, melyekre 1-1 csepp Gunze fényes lakk került. Végszereléskor, beragasztottam az antennát, felragasztottam a kabintető nyíló részét és minden egyéb apróság a helyére került.

A szárnytőben és a kabin környékére ezüst ceruzával vittem fel kopásokat. Ennél a méretaránynál fokozottan igaz, hogy óvatosan kell bánni a kopásokkal. Ez azt jelenti, hogy pl. 1-2 nap múlva ismét ránéztem a makettre és ahol azt éreztem, hogy elkelne még egy kevés ott ismét ceruzával koptattam. Az ezüst ceruzás koptatás szerintem jó megoldás, ugyanis, ha netán kissé kontúrosnak érezzük a ceruzás „kopásrajzot” fültisztító pálcával szépen el lehet satírozni, ezáltal természetesebb jelleget kap a kopás.

Amikor a makett összeállt igen mokány kiállású kis vadászgép – mert azért a Mustang mégiscsak az – kerekedett belőle!

Az alapot egy asztalos ismerősöm vágta ki körsablon fúróval, egy fenyő deszka hulladékból. Úgy gondoltam ez a kis kör alakú „emelvény” kellően kiemeli a síkból a makettet. Az alapot csiszoltam, Neoflex-szel tömítettem, majd Prizma Color matt fekete spray-vel lefújtam és kapott egy réteg selymes lakkot, ami szintén flakonos lakk. Erre a kis alapra került egy sztirolra készült beton alap, melynek egyik része füves. Ez Noch vasúti fű, aminek füvét egy vékony pengéjű kis ollóval olyan kicsire vágtam, ahogyan csak tudtam. A füvet lefújtam a zöld árnyalataival, majd száradás után felkerült a gép az alapra!

A makettet tényleg azért csináltam meg, hogy megtudjam mit lehet kihozni egy ilyen kis készletből nulla feljavító segítségével, csak saját sufnituning felhasználásával. Öröm makett volt a javából, kitűnő készlet a Platz „Vadlova”!