Festékszóró pisztolyok
5. rész: Tisztítás, karbantartás

Ebben a részben sokak számára talán nem tudok újdonságot mondani. A cikksorozat kezdetekor még abban sem voltam biztos, hogy külön fejezetben kell foglalkozni a témával. Az olvasók visszajelzése azonban mást mutatott. S valóban, ahogy jobban belegondoltam a tisztítás és karbantartás olyan terület, mely alapjaiban határozza meg egy pisztoly „hadrafoghatóságát” és élettartamát; ráadásul a drága szerkezet sérülésveszélye is ekkor a legnagyobb. Lássuk tehát.


1, Mikor is kell takarítani?

A kérdésre látszólag ott a kézenfekvő válasz: minden használat után. A kép azonban kissé árnyaltabb ennél. Néha fújás közben is be kell avatkoznunk, ha a tűn-tűvédőn lerakódik a festék; máskor pedig szoros ütemterv szerint dolgozunk és nincs lehetőség két árnyalat között a pisztoly szétszerelésére – mégis tisztítanunk kell valahogy.

2, Mivel takarítsuk a pisztolyt?

A, Oldószerek, vegyi anyagok.

Sokan használnak festéktípustól függő (pl. enamel festékekhez H-100 hígító, akrilokhoz alkohol, stb.) anyagokat. Mások fajtától függetlenül olyan agresszív szereket ajánlanak, mint pl. az etilacetát. A festékgyártók egy része külön folyadékokat kínál a festékszóró pisztolyok takarítására. Ezek a folyadékok biztosan nem károsítják a szerkezetet, ám drágák, és néha csak a saját festék eltávolítására alkalmasak.

Léteznek ezen túl olyan szerek is, melyek a festéknek a makett felületéről való lemarását szolgálják, ezek azonban nem a pisztolyba valók: a festéket „csomókba” rántják, emellett pedig veszélyesek lehetnek a gumitömítésekre.

Én kipróbáltam már a teljes palettát, de jó szívvel egyetlen tisztítószert javasolhatok csak: az acetonmentes körömlakklemosót. A körömlakklemosó (melyet számos cég gyárt különböző fantázianeveken) azért ideális, mert festéktípustól (enamel, akril, észter) függetlenül maradéktalanul eltávolítja a szennyeződést; ugyanakkor nincs roncsolódás-veszély (tömítőgyűrűk!), mint az etilacetátnál és bizonyos nitrohígítóknál, festék-maróknál; a „szárító”-hatás pedig jóval mérsékeltebb, mint az alkoholnál.

B, Eszközök

A vegyi anyagokhoz hasonlóan majd’ minden makettező más és más eszközöket ajánl a takarításhoz. A paletta széles és vegyes, mindent felsorolni szinte lehetetlen lenne; így azokra szorítkozom, melyeket én használok:

  • tisztítókefék
  • H&S dűznitisztító
  • ecsetek (lapos és „normál” ecsetek 2-5 méretben)
  • fültisztító pálcika
  • papír zsebkendő

(A fültisztító pálcikánál meg kell jegyezni, hogy sokan nem ajánlják, vagy egyenesen tiltják a használatát a fejről leváló szöszök miatt. A nagymértékű szöszösödést én azonban csak akkor tapasztaltam, ha a pálcika gyenge minőségű volt; illetve, ha nem volt kellően benedvesítve. Ugyanígy a papír zsebkendő felhasználásakor is igyekezzünk jó minőségű terméket használni.)

3, A pisztoly takarítása szétszerelés nélkül

A, Takarítás festés közben.

Szórópisztolyos festés közben a makettező gyakran tapasztalhatja, hogy a tűre-tűvédőre festék rakódik le. Ez a jelenség nemcsak a szórásképet rontja jelentősen, de az összegyűlt, félszáraz pigmentek leválása és a makett felületére fújása az egész munkánkat tönkreteheti. A lerakódásnak több oka lehet: a festék nem megfelelő hígítása, a nyomás helytelen beállítása, a felülethez közeli festéseknél – korszerűtlen tűvédőnél – a turbulencia; vagy egyszerűen a használt festék. Lerakódásra hajlamosabbak az akrilok, különösen pl. az Aeromaster és az Xtracrylix, ezért e festékeket lehetőség szerint mindig túlhígítva használjuk. Legkevésbé érzékeny – persze saját hígítót használva – a Gunze (Hobby- és Mr Color), Xtracolor, Alclad II.

Fújás közben tehát időről időre ellenőrizni kell a tű és tűvédő állapotát. Ha a lerakódás legkisebb jelét tapasztaljuk, akkor egy erős, ám puha szálú ecsetet nedvesítsünk be acetonmentes körömlakklemosóval, és óvatosan mossuk le a száraz-félszáraz pigmenteket. Ha kell, akkor addig ismételjük a műveletet, míg az alkatrészek teljesen tiszták nem lesznek. Fontos, hogy a lemosás után a festést NE a makett felületén kezdjük, hanem pl. egy papírlapon, vagy papír zsebkendőn, hogy az esetlegesen megmaradt körömlakklemosó-cseppektől megszabaduljunk.

(A lerakódás egy másik módszerrel is jelentősen csökkenthető, ám ezt kifejezetten csak a „haladó” pisztolyhasználóknak ajánlom, és akkor sem minden esetben. A módszer lényege, hogy a lehető legfinomabb pasztával felpolírozzuk a tűt és a dűznit. Így egyszerre javítjuk az áramlást – s vele a szórásképet –, valamint csökkentjük a tű-fúvóka „rücskösségét”, a pigmentek feltapadási felületét. E technikát azonban csak a gyengébb minőségű, kevésbé precíz kivitelezésű pisztolyokon javasolt alkalmazni, a csúcs-márkáknál felesleges. Figyelem: a polírozás közben rendkívül nagy az alkatrészek sérülésveszélye!)

B, Takarítás két szín között.

Néha a szűk időkeret, vagy más ok miatt nincs lehetőség két szín fújása között szétszerelni a pisztolyt. Ilyenkor is takarítani kell, mert az előző árnyalat utolsó cseppjei, és a tűre-tartályfalra rakódott vékony réteg csúnya meglepetéseket tud okozni. E lépés elengedhetetlen, ha egymás után különböző összetételű (enamel, akril) festéket használunk.

Első lépésben teljesen „szárazra” kifújjuk a pisztolyt. Ezt követően pipettával körömlakklemosót cseppentünk a tartályba úgy, hogy kb. félig legyen. Erős ecsettel „ledörzsöljük” a tartály falát, és a tű pisztolyban lévő részét. A billentyűt teljesen hátrahúzva kifújjuk a folyadékot, majd ismét feltöltjük a tartályt körömlakklemosóval, és a megmaradt pigmenteket is lemossuk. A pisztolyt közepes-, vagy kissé hátrahúzott tűállásban kifújjuk. Ecsettel megtisztítjuk a tűhegyet és a tűvédőt. Végső lépésként a tartályt feltöltjük a festék fajtájának megfelelő hígítóval, és azt is lassan kifújjuk a teljes kiürülésig. Ekkor nyugodtan jöhet a következő szín.

Figyelem! Itt is tartani kell az aranyszabályt: mindig a világosabb színtől haladjunk a sötétebb felé!

+1 jó tanács: a fémszíneket mindig a végére hagyjuk, mert ezek pigmentjei a „legmakacsabbak”, s elég néhány fémszemcse, hogy az addigi munkánkat tönkretegye.

4, Az alapos takarítás.

A napi munka befejeztével mindenképpen, – de, ha tehetjük, akkor két szín között is – a következő takarítási formát alkalmazzuk:

A pisztolyból teljesen kifújjuk a festéket, majd egy-két pipettányi körömlakklemosót. Levesszük a pisztoly szárát, és kioldjuk a tűt. A tűt ekkor hátrahúzzuk kb. addig, hogy a hegye a tartályon keresztül látszódjon. Ekkor lecsavarjuk a fejet, kivesszük a fúvókát. Ezt követően a tűt előretoljuk, és elöl vesszük ki a testből. (Így a legkisebb a tűhegy sérülésének veszélye). A szétszerelt pisztolyon először a tartály tisztítjuk meg. Makacs lerakódásnál tisztítókefével, más esetben fültisztító pálcával, vagy erősebb ecsettel. A lényeg „ bármilyen eszközt használunk is ”, hogy ne spóroljunk a körömlakklemosóval. A tartály után a tűjárat következik. A tisztításhoz használhatunk vékonyabb tisztítókefét, vagy rétegekre bontott, összesodort papír zsebkendőt. A papírcsíkot elölről – még szárazon – bevezetjük a pisztolytestbe. Pipettával körömlakklemosót cseppentünk rá, és ujjunkkal forgatjuk (morzsolgatjuk), hogy minél nagyobb felületen fejtse ki hatását. A tűjárat tisztítását mindaddig folytassuk, míg a zsebkendő-csík már nyomát sem mutatja lerakódott festéknek. A tű takarításához körömlakklemosót cseppentünk a papír zsebkendőre, majd a tűt hátrafelé húzva eltávolítjuk a lerakódást. Nagyon fontos, hogy a tűt mindig csak hátrafelé mozgassuk, mert így elkerülhetjük a sérüléseket. A fejet, tűvédőt annak kialakításától függően takaríthatjuk ecsettel, fültisztító pálcikával és tisztítókefével is. A lényeg – akárcsak az előzőekben –, hogy bőven alkalmazzuk a lemosó-folyadékot. A tű mellett a pisztoly legkényesebb része a fúvóka, ezért különös óvatossággal járjunk el tisztítás közben! A korábban írt módon sodorjunk össze papír zsebkendőt, vezessük be a dűznibe úgy, hogy a végén kilógjon egy kicsiny „hegy”. Ekkor cseppentsünk a csíkra lemosót, és óvatosan forgatva takarítsuk le a belső falon lerakódott festéket. Mindaddig folytassuk tiszta csíkokkal, míg festéknyomot már nem látunk. A fúvóka eltömődésénél, vagy különösen makacs szennyeződésnél használható (egészen 0,15-ös méretig) a H&S speciálisan erre a célra kifejlesztett szerszáma. A fúvókába vezetve ezt is körkörösen – és nagyon óvatosan kell mozgatni; majd a fúvókát az acetonmentes folyadékkal még egyszer átmosni.

A pisztoly összeszerelésénél a következő módon járjunk el:

  • A tűt elölről hátrafelé csúsztassuk a testbe, majd húzzuk addig, míg a hegy a tartályból látható lesz.
  • Szereljük össze a fejet és a fúvókát, majd csavarjuk fel a testre.
  • A tűt óvatosan toljuk teljesen előre, majd húzzuk vissza addig, míg a fúvókánál már nem látszik a tűhegy. A tűt ebben az állásban rögzítjük (Erre azért van szükség, hogy megakadályozzuk az esetleges összetapadást, illetve a dűzni-tű feszüléséből eredő mechanikai sérüléseket. Természetesen a következő használat előtt ne felejtsük el újra előretolni a tűt!)
  • Visszacsavarjuk a szárat.

5, Teljes szétszerelés

Erre a műveletre normál használat közben nincs szükség, csak akkor, ha olyan rendellenességet észlelünk, melyet a festék hígításának megváltoztatásával, a nyomás állításával, a fej (vagy tartály) tömítettségének ellenőrzésével nem tudunk megszüntetni. S létezik egy egyszeri alkalom is: légecset vásárlásakor az első használat előtt. Utóbbi kettős haszonnal jár: miközben eltávolítjuk az esetleges gyártás közbeni szennyeződéseket (pl. olaj), ismerkedhetünk szórópisztolyunk szerkezetéve is. A teljes szétszerelésnél mindig használjuk a mellékelt szerkezeti ábrát, és különös gondossággal járjunk el. Soha ne próbáljuk rutinból megoldani, mert minden pisztoly tartogathat meglepetést! Vizsgáljuk át a tűt, nincs-e görbülete, vagy egyéb mechanikai sérülése. A sérült tűt – bár vannak házi praktikák a kiegyenesítésre-, mindig cseréljük ki, mert a pisztoly egyéb részeit, főleg a fúvókát fogja tovább károsítani. A fúvókát nagyító alatt nézzük át: ellenőrizzük le, hogy nincs-e rajta – szabad szemmel esetleg nem látható – repedés, törés; a nyílása kör keresztmetszetű-e, vagy látszik-e rajta tágulás (kivállasodás), kopás. Utóbbi oka – ha a tű egyébként ép –, hogy a dűzni nem központosan áll. Ez az a menetes dűznik sajátossága a menet tágulásából adódó „kotyogóssá” válás mellett. Vizsgáljuk át az összes tömítést. A teflontömítéseknél csak mechanikai sérüléseket találhatunk, de a gumitömítések agresszív vegyszer-, vagy hígító használat mellett hamar „morzsássá” válhatnak. A sérült, vagy morzsolódó tömítéseket mindenképpen cseréljük. A látszólag ép gumitömítéseket a hosszabb élettartam elérésére időnként szilikonnal is átkenhetjük.

Összeszerelésnél szintén használjuk a szerkezeti ábrát, és tartsuk be az aranyszabályt: tűt soha ne mozgassunk heggyel előre.

Az új szórópisztoly vásárlásakor mindig azt szoktam javasolni, hogy a pisztoly mellé szerezzenek be teljes tömítőgyűrű-készletet, tartalék fúvókát és tűt. Így senki nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy alkatrészhiány miatt napokig-hetekig nem tud befejezni egy félkész makettet. Ugyanis a legóvatosabb kezelés és karbantartás mellett is történhet baleset egy pillanatnyi kihagyásból. Ne felejtsük el, hogy kétféle pisztoly-használó van: aki már ejtett le tűt-dűznit, és aki fog.