Variációk – a „12” színei a publikációk tükrében

Tanulmányom célja az elmúlt 40 év publikációinak felhasználásával a sokszor vitatott „12” jelzésű MKHL MesserschmittBf 109 G-10/U4 (WNr 612769) számszínének bizonyítása. A megjelent művek történeti áttekintése 1977-re nyúlik vissza, amikor napvilágot látott a „Gustav Messerschmitt 109 G Part 2” (Thomas H. Hitchcock, Monogram Close-Up 7, Monogram) 31. oldalán az – általam ismert – első fotó a gépről.

A különböző számszín-variációk ismertetése – főképp a publikálás dátumát és egymásra hivatkozásait tekintve – érdekes összefüggésekre világít rá.

1, A szín meghatározása nélküli művek

Tucatnyi publikációban jelent meg a „12” a számszín meghatározása nélkül. Néhány ilyen munka fotóanyaga ugyanakkor – mint a későbbiekben látni fogjuk – döntő segítséget nyújt a „12” azonosításában.

2, Piros számszín a publikációkban

Az első meghatározott szín a „12” esetében a piros volt, 1978-ban. Az 1984-es Airfoil Number 2-ban, amely részletesen foglalkozott a „neubibergi” gépekkel, a „piros 12” összesen 6 fotón, és egy színes grafikán szerepelt. A piros változat jelent meg ezután minden komolyabb munkában; olyan szerzők könyveiben, mint Shigeru Nohara, Brett Green, vagy – a Luftwaffe-festések egyik legelismertebb szakértője – Kenneth A. Merrick. Ezt a „sorozatot” érdemben csak a (később ismertetett) JaPo-mű törte meg.

A legújabb kutatási és elemzési eredményeket bemutató 2017-re datált, de valójában 2018 tavaszán megjelent, Richard A. Franks által jegyzett könyv viszont ismét, következetesen „piros 12”-t említ!

  • Scale Models (makettező újság,Steve Archibald cikke, 1978 december) 634-637. old.
  • Airfoil Number 2 (Steve Sheflin; Airfoil Publications, 1984), 21. old
  • Messerschmitt Bf 109 G/K Augsburg Eagle (Shigeru Nohara; Model Art No. 290) 14. old.
  • Luftwaffe Warbirds Photo Album (Delta Publishing, 1992) 89. old.
  • Messerschmitt Bf 109 G (Shigeru Nohara, Masatsugu Shiwaku; Aero Detail 5, Dai Nippon Kaiga, 1992) 77. old.
  • Augsburg’s Last Eagles Colors Markings and Variants (Brett Green; EagleFiles EF#3, Eagle Editions, 2000) 17. old.
  • Stormbird Colors Construction, Camouflage and Markings of the Me 262 (Brett Green and Benjamin Evans; EagleFiles EF#5, Eagle Editions, 2002) 88. old.
  • Luftwaffe Camouflage And Markings 1933-1945 Volume One (K.A.Merrick with Jürgen Kiroff; Classic, 2004) 116. old.
  • Captured Me 109s (Jackiewicz & Wawrzynski; Kecav, 2007) 139. old
  • The Messerschmitt Bf 109 Late Series (F to K including the Z series) a Complete Guide To The Luftwaffe’s Famous Fighter (Richard A. Franks; Valiant Wings Publishing, 2017) 56. és 97.old.

Piros 12 – a döntő fénykép

A következő fotó a Jagdwaffe, Defending The Reich 1944-1945 (Luftwaffe Colours Volume Five Section 3; Robert Forsyth; Classic, 2005) 288. oldaláról származik. A képet vágtam, átméreteztem, feliratoztam, de semmilyen más beavatkozást, változtatást nem végeztem. Az előtérben a „különös” német Fw 190, a „piros 7/sárga 11”. (Ez a gép jól dokumentált, kiváló minőségű „szóló” képeket több könyvben is publikáltak róla). Azért különös, mert az eredeti „piros 7” taktikai számot nem festették le, mielőtt az új „sárga 11” jelzést megkapta. Esetünkben viszont ez hatalmas szerencse: mivel egy képen szerepel a magyar Messerrel, lehetőséget nyújt a háttérben látható „piros 12” színével való összevetésre.

3, Sárga számszín a publikációkban

  • Messerschmitt Bf 109 G-10/U4 Production & Operational Service (Ales Janda, Tomas Poruba; JaPo, 2004) 60-63. old.
  • Luftwaffe Camouflage And Markings 1933-1945 Volume Two (K.A.Merrick with Jürgen Kiroff; Classic, 2005) 448. old (Errata)
  • Jagdwaffe, War In The East 1944-1945 (Luftwaffe Colours Volume Five Section 2; Christer Bergström & Martin Pegg; Classic, 2005) 166-167.old.
  • Messerschmitt Bf 109 G/K vol. I. (Jakub Plewka; Kagero, 2005) 47. old.
  • Messerschmitt Bf 109 (Yukinobu Nishikawa; Kaiga, 2010) 64-65. old.
  • Messerschmitt Bf 109 G/K An insight into camouflage and markings (Maciej Goralczyk; Kagero, 2010) 52. old.

A cseh JaPo meghatározó fontosságú kiadó. Repüléstörténeti könyvei a legmagasabb színvonalat képviselik: alapos, minden részletre kiterjedő kutatómunka, eredeti dokumentumok, ritka, eddig jórészt publikálatlan fotóanyag és kitűnő grafikák jellemzik. A Messerschmitt Bf 109 G-10/U4-ről megjelent könyvük a típusváltozat legfontosabb referenciája. A magyar „12”-vel 4 oldalas fejezet foglalkozik 8+1(nagyítás) fotóval, színes és FF grafikával. A szöveg részletes elemzést tartalmaz – néhány érdekes felvetéssel. A számot sárgának azonosítja. De nézzük meg mit írnak erről a mű 60. oldalán:
„We deduced (kiemelés: FS) that yellow was used from colours usually applied by the Hungarian unit, which marked its aircraft exclusively with yellow, white and black.”

A kulcs a szövegben a „deduce” ige, amely levezetést, következtetést jelent. Nyers (és rendkívül magyartalan) fordításban:
„Arra következtettünk, hogy sárgát használták a színek közül, amiket rendszerint alkalmazott a magyar egység, mely repülőit kizárólag sárgával, fehérrel és feketével jelölte.”

Egyszerűsítve:

  1. Nincs bizonyíték a sárgára.
  2. A Japo közvetett referenciát használt a szín azonosításához. De honnan ered a JaPo-könyv információja? Az irodalomjegyzékből egyetlen mű jöhet szóba (igaz, a cím angol változatban, és kissé pontatlanul szerepel): „Messer”-The Messerschmitt 109 in the Royal Hungarian „Honvéd” Air Force – George Punka, OMIKK, 1995, Budapest. A Punka-könyv 90. oldalán ismerteti az 1945. áprilistól 10-től használt fehér, fekete és sárga színeket. Az viszont félrevezető, hogy a Punka szövegből hiányzik: a parancs egyben megtiltotta a „W”-jelzések használatát, és elrendelte az eltávolításukat. Ezzel ellentétben a kapituláció után készült fotók bizonyítják, hogy a parancsot nem következetesen hajtották végre: ”W”-jelzésű és az előírástól eltérő számszínű Bf 109 is maradt, nem csak fehér-fekete-sárga.

Összegezve: a JaPo más lehetőség híján – mert a 101. ezred a háború utolsó hónapjában már csak fehér, fekete és sárga színeket festett a Messerekre – azonosította sárgának a „12” taktikai jelzését. A fotók alapján a fekete és a fehér nyilvánvalóan kizárható, ahogy a sárga is, mert akármilyen típusú filmet használtak a fényképeknél (ortho- vagy pánkromatikus) az üzemanyag-háromszög sárgája és a számszín jelentősen eltér egymástól! (Lényegtelen, hogy Farbton 04-ről, vagy 27-ről beszélünk, e két sárga tonális különbsége minimális a FF-képeken.) S, hogy nem sárga a szín, arról mindenki meggyőződhet: A következő felvételek (James Kunkle fotói) a „WW II Fighters The Inside Information On Aerial Legends” (AirAGE, 2000) 88. oldaláról származnak. A képeket vágtam, átméreteztem, feliratoztam, de semmilyen más beavatkozást, változtatást nem végeztem.

A JaPo-könyv téves feltételezésen (hiányos információn) alapuló színmeghatározása ezután döntő szerepet kapott a későbbi publikációkban, – annak ellenére, hogy megjelenése előtt senki nem azonosította sárgának a számot. Azt követően viszont azonnal az „elfogadott változat” lett. (Hatására egyetlen, ám igen fontos példa: a Merrick-Kiroff-köny - Luftwaffe Camouflage And Markings 1933-1945- első kötete 2004-ben jelent meg, még a JaPo-tanulmány előtt. A „12” piros számszínnel szerepelt benne. A második kötet viszont a JaPo kiadása után, 2005-ben, és az „Errata”-ban sárgára „javították” a Messer színét…)

4, Szürke számszín a publikációkban

Korábbi írásomban (Gondolatok a „szürke 12”-ről) már bemutattam a „szürke”-hipotézis megalapozatlanságát.

Egyetlen kérdés miatt érdemes visszatekinteni a szürke számszínre. 1995-ben jelent meg Tobak Tibor „Pumák és Boszorkányok” c. könyve (Zrínyi), melynek 322. oldalán Punka György „raszteres”-típusú grafikája szerepel a „12”-ről. A gépet hibásan Messerschmitt Bf-109 G-10/B-nek azonosítja (ilyen típus nem létezett), az álcázó színeket pedig világoskék (65)(!)/sötétzöld (81)/világoszöld (82)-nek jelöli, szürkészöld (02) számszínnel! Mivel a 65-öt alsó színként 1941 óta nem használtak a nappali vadászokon, megállapítható, hogy a grafika készítője az alapvető Luftwaffe-standarddal nem volt tisztában. Már 1972 óta rendelkezésére állt minden érdeklődőnek/kutatónak/grafika készítőnek: Karl Ries: Markierungen und Tarnanstrichte der Luftwaffe im 2. Weltkrieg Band IV /Markings and Camouflage Systems of Luftwaffe Aircraft in World War II. Vol IV (Verlag Dieter Hoffmann, 1972) c. kétnyelvű könyve, mely részletesen ismertette az L.Dv. 521/1. 1941. novemberi változtatásait, és a „Der Flugzeugmaler” 1944-es kiadásának utasításait a standard kamuflázsokról. Egy kutató számára ez a publikáció azért alapmű, mert a német festési szabványok ismertetésével primer forrásnak tekinthető! (További pontatlanság, hogy Punka György a szín pontos megnevezését is hibásan adta meg: „szürkészöld (02)”, ami az eredeti német terminológia szerint RLM 02 Grau. Az RLM 02 Szürke az egyetlen „RLM”-prefixes Luftwaffe szín.)

5, Kék számszín a publikációkban

A, A WNr 612769 kék számszínnel
  • Bf 109 Late versions Camouflage & Markings (Krzysztof W. Wolowski; MMP, 2010.) 77-79. old.
  • Camouflage & Decals Messerschmitt Bf 109 G-10/G-14 (Juszczak; MMP, 2012)

Krzysztof W. Wolowski könyvének a WNr 612769-vel foglalkozó résznél kettősséget találunk. Egyrészt a szöveg helyesen utal rá, hogy a sárga szín kizárható (az üzemanyag-jelző háromszöggel való összehasonlítás után). Másrészt a szám kéknek azonosításánál téves a kiindulási alap. A szerző báró Luzsénszky Pál hadnagy „kék 12” gépére hivatkozik, de megfeledkezik arról, hogy 1945. március 7-től a Luftflotte 4 állományába tartozó gépek (beleértve az MKHL repülőit is) új azonosító jelzéseket kaptak. Sárgára kellett festeni a „nappali” repülők oldalkormányát, és a motorburkolatot 50 cm széles sávban. Az összes harckész magyar Messer átfestése biztosan nem történt meg 1-2 nap alatt (egy hét alatt sem); de a parancs kiadása után a feltöltésre érkezett, és bevetési állományba került vadászok mindenképpen viselték a taktikai azonosítókat. A Luzsénszky Pál-féle „kék 12” 1945. március 16-án szenvedett olyan súlyos balesetet, hogy a gépet leírták. Ha a neubibergi „12” ennek a pótlására érkezett volna, akkor sárga orrgyűrűje és oldalkormánya lenne. A jelzések azonban hiányoznak. Minden „neubibergi” magyar (és német) Bf 109 viselte a Luftflotte 4 által előírt sárga megkülönböztetőket, kivéve a „12”-t. Ebből következik, hogy a „neubibergi 12” nem lehet „kék 12”. A WNr 612769 sajnos nem szerepel az átvett gépek ismert listáin. A sárga jelzések hiánya azonban arra utal, hogy ez 1945 februárjában (amikor az MKHL jelentős mennyiségű G-10/U4-et kapott), vagy március első napjaiban történt. És, hogy később miért nem kapta meg a sárga jelzéseket, melyet a bevetési állományra fokozatosan felfestettek? Egyszerű: mert a gép ugyan repülésre alkalmas műszaki állapotban volt, azonban nem volt bevethető.

B, A Luzsénszky–Messerschmitt a „neubibergi 12” számformájával

A következő könyvekben olyan grafikákat publikáltak báró Luzsénszky Pál „kék 12” jelzésű Messerschmittjéről, melyek a WNr 612769 számformáját viselik:

  • Hungarian Eagles The Hungarian Air Forces 1920-1945 (Gyula Sárhidai, György Punka, Viktor Kozlik; Hikoki, 1996) a 30. oldalt követő grafikai blokk
  • Magyar Sasok A Magyar Királyi Honvéd Légierő 1920-1945 (Punka György-Sárhidai Gyula; K.u.K., 2006)78. old., 106. old.

A Luzsénszky-gépről eddig senki nem publikált referencia-fotót. Így a „neubibergi 12” számformájának, méretének és elhelyezkedésének „lemásolása”, használata Luzsénszky-Messerről készült grafikákon erősen megkérdőjelezhető, és megtévesztő.

6, Zöld számszín

Itt jegyezzük meg: zöld számszín egyetlen publikációban sem szerepel. Ennek ellenére érdemes megvizsgálni, Kovács Béla mire alapozza azt a hipotézisét, hogy a „neubibergi 12” zöld volt? Kovács Béla a saját állítása szerint színes fotót látott a gépről, – de ezzel kapcsolatban két változatot is ismertetett: az egyik szerint egy dián szerepelt, a másik egy modellező újságban publikált fotóról szólt.

Szögezzük le: Kovács Béla sem a diát, sem modellező újságot nem tudta megmutatni, így az állítását nem bizonyította. Nézzük meg mégis, elméletileg lehetett-e zöld a „12”?

  • Ismert-e olyan magyar Messerschmitt Bf 109 vadászgép, amely zöld számszínt viselt? A válasz: nem.
  • Létezik-e olyan forrás, kutatás, dokumentum, visszaemlékezés, amely akár csak utalna is zöld számszín használatára a magyar Bf 109 vadászokon? A válasz: nem.
  • Használtak-e a kérdéses időszakban a velünk együtt harcoló német egységek (II./JG 52, I./JG 53, II./JG 51) zöld számszínt? A válasz: nem, így a németektől átvett zöld 12 is kizárt.
  • Létezik-e színes fotó a „12”-ről? Ezt egyértelműen kizárni természetesen nem lehet. (Színes fotók felbukkantak – a képaláírások szerint – neubibergi gépekről Christophe Cony & Jean-Louis Roba: Luftwaffe In Colour From Glory to Defeat 1942-1945 (Casemate, 2017) c könyvében. Összesen 4 kép: egy éjszakai vadászokat, 3 Fw 190 F-8-akat ábrázol.) Ugyanakkor érdemes elgondolkozni a következőkön:
    1. Soha, egyetlen kiadványban nem publikáltak színes képet a „12”-ről, utalás sem történt rá.
    2. Jim Crow, aki talán a legnagyobb fotógyűjteménnyel rendelkezik a neubibergi gépekről nem ismer színes fotót a magyar gépről.

Mindezeken túl… a „12” tónusát össze lehet hasonlítani a néhány Neubibergben kapitulált Fw 190 F-8/ F-9 dokumentáltan zöld (Farbton 25), illetve részben zöld jelzéseivel – pl. „zöld <<”, „zöld <◦” „< zöld 2”. Színes kép híján is egyértelműen kizárható az azonosság.

Összefoglalás

Ezek voltak az eddig felmerült szín lehetőségek. A piros mellett fotó bizonyíték áll, a többi színvariáns esetében pedig bizonyítható tévedések és hibás elemzések. Természetesen szeretnék minden lehetőséget megragadni a téma további elemzésére, így készen állok bármilyen szakmai vitára.

Fülöp Sándor