• Építő: Sisák Sándor
• Gyártó: Tamiya
• Méretarány: 1:48

„Addig nincs vége, amíg a kövér hölgy énekel” – tartja a mondás, a tárgyalt időben azonban már az öltözőben tartózkodott. 1945 májusában az egykoron legyőzhetetlen Jagdwaffe már letette a fegyvert. Nem sok maradt ugyan, de a maradék technikailag fejlett gép nagyon is érdekelte a lassan egymással szembeforduló szövetségeseket.

Fürth repülőterén több német gép szállt le, és adta meg magát a pilótája, egy ilyen eseményt – igaz utólag beállítva – megörökítettek színes filmfelvételen is. Megtekinthető itt (persze erre már én is a festés vége felé bukkantam):  
http://www.ushmm.org/online/film/display/detail.php?file_num=5451 

Nagy kedvenceim a Kurt Tank professzor és mérnökcsapata által tervezett gép különböző verziói – leginkább a koraiak és a késői verziók valamint a Ta 152 variánsok. Egy lengyel kiadványt lapozgatva kerestem megfelelő köntöst a meglévő makettemhez, amikor megláttam a standard festéstől jelentősen különböző gép grafikáját, melyet harsány „Ez az!” kiáltással a környezetem tudtára is hoztam. 

Makett 

Tamiya: ez mindent elszokott mondani egy makettről, most azonban volt egy-két elkerülhető dolog a máskülönben jól építhető makettnél. 

Számomra nem tolerálható hiányosság a zárt futómű akna, mely a valóságban a törzs alatti részen nyitott volt, és be lehetett látni a motortérbe. Kivágtam az aknát pilka fűrésszel (könnyű rész), majd megépítettem nagyjából a látható részeket (ma már komolyabb szakirodalommal kicsit pontosabbra készíteném ezt a részt). 

Kabin alapjában véve megfelelő – körültekintő festéssel –, hiszen a szűk kabin miatt korlátozott a belátás. Szerintem ami elengedhetetlen, az a pilótaülés feljavítása (minimum vékonyítása), vagy cseréje például a hazai SBS kiváló termékére (ez utóbbit választottam). Maratott üléshevederek, valamint műszerfal került a kabinba, melyet Gunze Hobby Color festék RLM 66 színével festettem le, majd folyattam be, és fehér művészolajjal emeltem ki az éleket és kiálló részeket. 

Összeállt a sárkány, amit elmulasztottam azok a kilépőélek elvékonyítása (ez utóbbi erősen javallott). Illeszkedésekkel nem volt sok probléma, kivéve egy helyet: a szárnytőben az illesztési vonal nem követi a panelvonalakat hanem egyenesen átvág mindenen (két pont között a legrövidebb az egyenes elv alapján), teret adva a tömítés és csiszolás közkedvelt munkafázisainak. A csiszoláshoz javaslom a kör alakú tűreszelőre ragasztott csiszolópapírt. 

Ezek után következett a klasszikus Mr. Bean mutatvány, az összeállított és tömített-csiszolt makett elejtése. A mutatvány következménye ragasztás mentén felhasadt szárny-törzs, valamint alsó és felső szárnyfelek, újra végezhettem a közkedvelt munkafázisokat. 

Festés 

Végre festés, gondoltam! Igen ám, csakhogy ez irányú ismereteim a mainál is szerényebbek voltak! Szerencsére önzetlenül segítettek rajtam, Fülöp Sándor (színelemzés), Kormos Péter ( JaPo könyv grafikája) és Tóth Zoltán (színelemzés). Ezek során kialakult a gép festése (ekkor még nem ismertem a színes felvételt ami nem cáfolta a kialakított festést). 

A gép alul RLM 76 festést viselt, valamint ugyanilyen színű volt a bal magassági kormánylap is, kiegészítve azzal, hogy a szárnyon alul volt egy sáv ahol nem volt festve. A fölső álcázó festés RLM 82 és 83 kombinációja, kiegészítve a jobb szárny külső részén RLM 75 sávval, ami körbeöleli a felségjelet, valamint ugyanilyen színűre volt festve a jobb magassági kormánylap külső része is. 

További érdekesség, hogy a gép mindkét oldalát a pilótafülkétől kezdve a függőleges vezérsíkig átködölték RLM 02 színnel. A farok részen néhány RLM 83 foltot fújtak fel. A kabin hátsó részénél mindkét oldalon volt egy-egy (nagyjából) négyszögletes RLM 76 festés javítás(?). A már említett felvételen jól látható, hogy a gép oldalán jelentős mennyiségű és kiterjedésű korom és olajfolt volt. 

Egyszerűbb feljavítások közé tartoztak a kipufogók felfúrása (itt jöttem rá, hogy célszerű egy hegyes eszközzel – például tűvel – egy vezető foglalatot készíteni a 0,3-as fúrószárnak), és a gyárilag elvékonyított hűtőzsalu mozgató mechanika imitációja. Feltétlenül cseréljük le az alulméretezett főfutókereket, mert a gyáriak átmérője feltűnően kicsi. Figyelem, ne lapítsuk a kerekeket, mert a típus egyik jellegzetessége a nagynyomású gumiabroncsok. A fegyercsövek injekciós tűből készültek méretre vágva (a géppuskák csöveinek végétől 1,5 mm-re csípőfogóval összeszorítva és forgatva az anyagot imitáltam a tölcséres kiképzését a csőnek). 

A látványosabb feljavítások közé tartozik a makett szegecselése, melyhez Z63 rádlizót használtam. Célszerű a szegecselést még a sárkány összeragasztása előtt elvégezni, nehogy a nyomás hatására elengedjenek a ragasztások, vagy máshol hasadjon meg az anyag. Gyakorlás után már akár szabadkézzel is lehet a szegecselést végezni (addig ajánlott például dymo szalag mellett tolni a szerszámot), saját dolgunkat megkönnyítendő ajánlom a ceruzás előrajzolást. 

Matricázás, jelzések 

Jelzések terén csak két dolog volt amit nem tudtam egyszerűen megoldani különböző készletek matricáiból, ezek a gyári szám a függőleges vezérsík két oldalán, valamint a Stab jelzés (fehérszegélyű előremutató ékalak), valamint a technikai tiszt jelzése: a fehérszegélyű fekete korong. Felmerült bennem hogy mint technikai tiszt, tudta mivel tolhat ki a jövő makettezőivel, számomra a legnehezebb ezen jelzés fújása volt, mert nagyon oda kell figyelni a pozícionálásra (a fehér szegély mindenütt egyforma legyen). A gyártási számnál is trükközni kellett, három számsorból állt össze végül (eszembe jutott a Kincskereső kisködmön jelenete amikor Gergő bevallotta, hogy Bicebóca dolgozatában „az egyeseket kijavítottam négyesekre”, csak én a hatosból készítettem kilencest). 

A végére maradt a matt lakkozás, ami sétagalopp… lett volna, amennyiben nem rutinból, hanem kis odafigyeléssel végeztem volna a matrica alá fújt fényes lakk matt lakkozását. Túl nagy nyomáson fújtam a lakkot, ezért az már nagyrészt szárazon került a felületre (mintha poros lett volna a felület), ezt 6000-es Micromesh-el lecsiszoltam, és újra fújtam egy réteget. 

Legvégül a típus jellegzetes (nyitott kabinnál) lógó huzalantennáját készítettem el, a művelet közben sikerült egy újabb öngólt rúgnom. Vékony rézdrót helyett másik Z63-féle terméket használtam, a huzalozó cérnát ami tökéletes feszes antennákhoz, de itt sajnos nem alkalmazható megfelelő eredménnyel. 

Végül késznek nyilvánítottam a makettet. Őszintén szólva tetszik a makett a hibáival együtt (végtére is ezért űzzük ezt a hobbit). 

A makettet nézve eszembe jut, hogy Tank professzornak sikerült egyensúlyba hozni az esztétikumot a fejlett technikával, közben távolról halkan a kövér hölgy éneke szól…