• Építő: Kormos Péter
• Gyártó: Hasegawa
• Méretarány: 1:48

Bevezetés, történet 

2004-ben nagy érdeklődéssel vártam, hogy beszerezhessem a makettet. 1:48-as méretarányban már nagyon hiányzott egy újszerszámos Ar234 makett, és Japán gyártótól csak csodát vártam. A dobozt kibontva viszont kicsit lebiggyedt a szám széle, amikor a törzs és szárny alján eltünedező, bizonytalanul vésett panelvonalakat láttam. Azért a helyzet összességében nem ennyire tragikus, de mégis nekem 4 évbe telt mire elkészítettem az F1+MT-t. 

Építés 

A makett mellé az Eduard maratást, CMK Ar234, Aires Jumo004 műgyanta feljavítókat és a Squadron vákuumos kabintető szettet is megvásároltam. Szokásom szerint ezek is csak alapot képeztek a további feljavításokhoz, ami most is a házibarkácsolás mellett egyedi fotómaratások elkészítését is jelentette.

 Pilótafülke

A gyári kabinbelső teljesen rendben van, csak „lendületből” sikerült megvennem az FM Details feljavítóját. Ez sokkal plasztikusabb, de szerintem pár részletében valami prototípus repülő műszerelrendezését jeleníti meg az oldalkonzolokon, mert a múzeumi gépnél egy-két dolgot máshogy láttam. Így a műgyanta alkatrészeket minimálisan ugyan módosítottam, különös tekintettel a műszerekre. Az oldalkonzolokra a Hasegawa fröccsöntött alkatrészeiből kifűrészelt műszereket raktam a feljavítóé helyett. Az elülső műszerfalat egyedi fotómaratásból készítettem el, hátuljára meg a lecsupaszított FM Details műgyanta műszerdobozok kerültek. A CMK és a FM Details maratott lapon is megkapjuk a tetőajtó maratását – szinte könyörögnek, hogy nyissuk ki a maketten. Sajnos az utóbbinak méretei teljesen rosszak, a CMK-é viszont méreteiben és részleteiben majdnem tökéletes. Így ezt a részt is teljesen nulláról építettem fel, az ajtó plexijét Z63-féle vákuumdobozzal húztam meg az eredeti alkatrészek alapján. A kabinbelsőt RLM66-al festettem meg, majd az apró részleteket megfelelő színűművész olajfestékkel. Az éleket finoman befolyattam barnás-feketés olajfestékkel, majd finom koszolást-koptatást végeztem az alapszín világosabb szinével és ezüst ceruzával. Az ülésbe a PK Tinyland ülésheveder csattjai kerültek, amiket vékony papírra fűztem fel. Végezetül a startpisztoly is a helyére került, amit egyedi maratásból készítettem el. Az üvegalkatrészeknél sokat vacilláltam, mit használjak. Megvásároltam a Squadron vákuumos kabintető szettet, de a panelvonal, és a plexi felfogató csavarok vésetei itt már nem olyan határozottak. Végülis az orr-résznél a vákuumosat, a többinél a gyári átlátszó alkatrészeket használtam. Minden alkatrészt festés előtt bemártottam Future lakkba, bár mostanában kezdek kiszeretni ebből a termékből és újra fel-fel fedezem a Tamiya polírozó pasztáját, ami munkásabb, ámbár kiszámíthatóbb eredményt ad.  

Törzs 

Először a bizonytalan, eltünedező panelvonalakat karcoltam újra. Ehhez hegyes tűt és Z63 féle panelvonal karcolót használtam. A törzsön kivágtam az szervízpaneleket, majd a belső tartólemezeket egyedileg készített fotómaratásokból építettem újra. Maguknak az üzemanyagtartályok szervízterületeit egy vázlatos gyári rajz alapján el is készítette a CMK. Sajnos az a probléma, hogy ez a referencia nem tette számukra lehetővé, hogy hitelesen el tudják készíteni az akatrészeket, így nagy sajnálatomra ezeket is nulláról kellett megépítenem. Nem volt egyszerű a feladat, mert Ju88, He162 és Me262 üzemanyagrendszer kiszolgáló berendezések fotóiból sikerült csak összerakni a fejemben, hogy milyen kis mütyűr mi is volt azon a gyári váztalrajzon. Ezután elkészítettem a különböző berendezéseket, a T elosztók mesterdarabjait, és műgyantából sokszorosíttattam ezeket. Még évekkel a makett elkészítése előtt nagy hatással volt rám Zdenek Sebesta barátom Ar234-es makettje. Az ő bontása alapján én is szerettem volna elkészíteni a középső szervízterületet is, ami valami kisebb tartályt is tartalmaz. Ezt senki sem készítette el a feljavítókészlet gyártók közül, és a referenciák alapján nagy kihívás volt számomra is korrektül elkészíteni. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor a különböző maradék műanyagokból és drótokból ugyanazt láttam vissza, mint a Monogra Monarch könyv fotóján.  

A magassági kormányok kitérítésénél egy új technikát alkalmaztam. Eddig mindíg teljesen kifűrészeltem a kormányfelületeket, majd a forgási tengelynél húzott szálakkal, tömítővel ívesre alakítottam az alkatrészeket. Ezután a megfelelő pozícióba visszaragasztottam a kormánylapokat a vezérsíkokba. Mostanra egyszerűsítettem a lépéseket, és a kormánylap-vezérsík találkozási vonalakat egyszerűen csak óvatosan bevágom; annyira hogy a műanyag még egybentartsa az alkatrészeket, de könnyen lehessen meghajlítani. Ekkor csak simán „megtöröm” a kívánt szögben az alkatrészt, és kész is a kitérített kormánylap. Szükség esetén a kitérítés után a keletkező hézagokat ragasztóval meg lehet erősíteni, majd tömítőzni, de mindez jóval kevesebb pluszmunkával jár, mint az eddigi technikám, és összhatás szempontjából egyáltalán nem rosszabb. Végezetül fontos megemlíteni, hogy mivel orrkerekes a makett, ólmot kell rakni az orrába. Remélem az olvasó nem követi majd el azt a hibát amit én, hogy kifelejtettem. Végülis a kabin mögé fúrtam 1-1 nyílást, és ott öntöttem be faipari ragasztóba mártott forrasztóón darabkákat, majd ledugóztam a nyílást. Ez a kényszerlépés elég amatőr volt a részemről, nem is tudom hogy sikerült összehozni annyi figyelmet követelő megelőző munkafázis után.

Szárny 

A szárnyfelek összeragasztása után a kilépőéleket csiszolópapírral elvékonyítottam, majd a féklapokat borotvapenge vékony fűrészlappal kivágtam. A szárnyfelek illeszkedése nagyon jó, csak valamiért a bal szárnyvégnél kellett tömítőt használni az illeszkedési vonalnál kialakult lépcső eltüntetése végett. A panelvonalak nagyjából pontosak a szárnyakon, csak 1-2-t módosítottam a referenciafotók alapján.  

Főfutó 

A CMK feljavítóban megkaptam a lapított főfutó kerekeket és az orrfutóét is. Sajnos az orrfutó gumimintázata teljesen rossz, végülis figyelmetlenségem miatt került a kész makettre. A főfutóénál látványos a lapítás, de a mesterdarab felületesen kialakított, így még utólag rá kell dolgozni. Sokáig szemeztem az Aires kerekekkel is, gyönyörűek. Itt csak az a probléma, hogy az orrfutóé a múzeumi gép gyémántmintás gumiabroncsai alapján készült. Sajnos a múzeumi gép gumiabroncsa nem eredeti, amerikai gépről való, így az Aires orrfutókereke is teljesen rossz. Az FM Details futóaknák nagyon szépek, bár én jobban szeretem a csövezést külön alkatrészként felragasztani. Mivel ennél a típusnál a főfutóaknák elég nehezen megfigyelhetők, eltekintettem a pluszmunkától, és a 3-0-ás ecsettel festettem ki a finom cső és vezetékrendszert a műgyanta alkatrészeken. Olyan szerencsém volt, hogy a kutatómunkám során sikerült az egyetlen megmaradt múzeumi példány restaurálását végző egyik munkással beszélnem, és tőle tudtam meg, hogy a főfutók belseje eredetileg „krém” színre volt festve, a futószárak pedig festetlenek voltak – így azok a restaurálás kezdetére jócskán berozsdáltak (csak a múzeumi kurátor kérése miatt festették RLM02-re.). Az én gépem nem pont ugyanaz a repülő volt, így „biztosra mentem”, és a futóművek alkatrészeit Gunze RLM02-re, a csövezést fémszínre festettem.

Motorok 

A megnyitott motorhoz az Aires Jumo004 feljavítókészletét használtam. Sajnos aranyárban mérik, de egyszerűen tökéletes, és gyönyörű! Csak 1-2 nagyobb csövet kell felragasztani drótból, de ezekre van utalás az összeállítási rajzban.

Szegecselés 

Az F1+MT gépről készült referenciafotóim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a szárnyak és a vízszintes vezérsíkok szegecssorait eredetileg tömítették, így ezeket a maketten sem szegecseltem. A törzsön és a féklapokon viszont jól látható szegecsek voltak, így ezek alkatrészeit Miniplex vágókoronggal „szegecseltem”. 

Festés, jelzések 

Festéshez Gunze akril festékeket használtam, 1:2-3–as arányban 70%-os gyógyszertári alkohollal hígítva, miközben a festékszóró kompresszora 1,1–1,2 Bar nyomásra állítottam. Alulra Gunze RLM76 szín került, felülre RLM 81 és 82. A világos foltozást RLM76–al végeztem, ez a feltételezések szerint a zuhanóbombázáskor a gép sziluettjének megtörését szolgálta, és nem téli álcázást! A kamuflázs festése után következtek a jelzések. Sajnos sem a gyári, sem a matricagyártók nem találták el teljességgel az F1+MT jelzések méreteit. Így sajnos kénytelen voltam megint feltenni a régi lemezt: számítógépen kellett megrajzolni, majd kivágatni minden jelzést. A két matrica a maketten a kabinfellépők körvonalához a Cutting Edge stenciljei, de ezek sem teljesen jók, de ekkor már legyintettem. A festékfakításokhoz, koszolódáshoz a már bevált inverz-postshading (Vadász István P-47-es cikke – Pro Modell 2010/03) technikát alkalmaztam. Panelezéshez, a már szintén bevált, jól felhígított barnás-fekete Tamiya szintetikus festéket használtam. A olajfolyásokhoz, egyéb karcolásokhoz művészolaj festékeket és különböző színű színes, grafit és ezüst ceruzákat használtam. 

Konklúzió 

Mindenképpen hiánypótló makett, már az eredeti repülő technikatörténeti vonatkozását figyelembe véve is. Szívből ajánlom mindenkinek az apróbb illeszkedési hibák és itt-ott bizonytalan panelvonalak ellenére. Bontásra csak a nagyon motívált és vastag pénztárcájú makettezőknek ajánlom. A festésnél két gép között vacilláltam. És ki tudja? Egyszer még lehet hogy építek még egy Blitzet... de akkor már bontás nélkül.  

Köszönetnyílvánítás 

Köszönetet szeretnék mondani Bordács Csabának az egyedi fújósablonok, Jobbágy Szilárdnak a műgyanta alkatrészek legyártásáért. Külön köszönettel tartozok Zdenek Sebesta, Radu Brinzan, Phil Evans és Karl Heinzelnek a kutatómunka során nyújtott önzetlen segítségért.  

Referenciák 

• Aero Detail: Ar234
• Monogram Monarch: Ar234
• Kagero: Ar234

Kormos Péter