• Építő: Kormos Péter
• Gyártó: Italeri
• Méretarány: 1:72

Bevezetés, történet 

Jópár éve, hogy a makettinfo internetes fórumon valaki ehhez a maketthez keresett kabintető alkatrészt. Gyerekként én is megépítettem ezt a kitet, de az évek során kölönböző festékpróbák, panelvonal karcolások tesztalanyává silányult, így a kérésnek könnyű szívvel áltam a szolgálatába, és  lepattintottam a szükséges alkatrészt. Örömmel segítettem megszorult hobbitársamat, de kis idő után elgondolkoztam. Ezt a makettet szinte már senki sem szokta építeni, kuriózum lenne egy makettversenyre elvinni. Emellett a kuriózum téma mellett találtam magamnak talán még egy, nemesebb kihívást. Tóth Zoli barátom jópár éve szintén megépítette a makettet, meglehetősen kiemelkedő színvonalon. Ismerve a gyenge alapmakettet, ezzel a makettemmel szerettem volna Zoli alapossága, kézügyessége és eddigi makettező munkássága előtt tisztelegni, amit mindíg is nagyra becsültem. 

Építés 

Az alap makett van vagy 30 éves(????), így kidolgozásában nem felel meg a „mai követelményeknek”.  Meg is vásároltam az Eduard (72200), Extratech (EX72111, EX72114), Airwaves fotómatartás szettjeit. Az utóbbit relatíve drágán sikerült beszereznem, és sajnos teljes tévedésnek bizonyult. Vicc kategóriájú alkatrészeket ad, semmi sem használtó belőlük. Meglepő módon az Eduard maratásából most szinte mindent fel tudtam használni, nagyon hasznos segítségem volt. Hasonlóan, bár kicsit kevesebb alkatrésszámban, az Extratech lapok is jó szolgálatot tettek a makett feljavításában. Ezek mellett megvásároltam az Eduard kabintető maszkokat és a Falcon vákuumos kabintető szettet is. 

Pilótafülke 

A pilótafülke kialakítása a maketten közelít a nullához. A rendelkezésemre álló maratásokat beraktam, de láttam rajtuk, hogy azok sem tökéletesek. Viszont a szárazpróbák után tudtam, nem érdemes velük sokat bajlódni, mert a kabintetőn keresztül nagyon kevés fog a belsőből látszani. Amim volt azt RLM66–ra kifestettem, majd fekete befolyatás és világosszürke szárazecsetelés következett. Az oldakonzolon a szabályzókarok piros, sárga, barna gombokat kaptak a végükre, majd a műszeren a stencileket tűbe mártott fehér és piros művészolaj festékkel jelenítettem meg. 

Törzs 

A maketten a géppuskákból nemsok látszik, de egyszer egy cseh pontozási rendszert tanulmányozva azt olvastam, hogy ott pontlevonás jár, ha a géppuska hűtőfuratok nincsenek kifúrva a maketten. Hát mondom ilyen nincs, de ötletnek nem rossz! Lemértem a makett alkatrészeket, és ahhoz maratott perforált köpenyeket készítettem, és azokat szendvicseltem be a fröcsöntött alkatrészekbe. Na ebbe kössön bele valaki!  Az éjszakai vadászok egyik ékköve a radaragancsok. Az Extratech maratáson megkaptam a szükséges alkatrészeket, de „sajnos” centiméter pontossággal tudom az eredeti német agancsok méretét, és hát nem pontosak a gyári maratások. A makett.org internetes fórum lelkes közönségének unszolására én szamár végül beadtam a derekam, és egyedi maratásból elkészültek az U tartók és rájuk hajszálvékony rézdrótból a katonák. Végezetül a törzs tetején lévő túlságosan vastag botantennát 0,3 mm-es alulemezből készültre cseréltem. Erre került harisnyaszálból huzalantenna, rajta a kis tölcséreket öngyújtó felett kilágyított fóliából mélyhúzással alakítottam ki. 

Szárny 

A szárnyakhoz külön alkatrészként kapjuk a csűrőket. Sajnos formájuk nem tökéletes. A Dornieren réselt csűrők voltak, ami egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy a forgástengelynél alul jobban benyúlik a szárnyba mint felül. Így az alsó szárnyfelekből levágtam egy-egy csíkot, és azt a csűrők alkatrészeihez ragasztottam. Az így kialakult lépcsőt ezután ívesre alakítottam Alteco A+B kétkomponensű tömítővel. Miután ezzel megvoltam, ezeknek az alkatrészeknek és minden más kormányfelületnek, szárnynak, vezérsíknak a kilépőéleit penge vékonyra csiszoltam el, mert gyárilag eléggé bumfordiak voltak.  A meglehetősen furcsa formájú pitotcső elég törékeny lett volna gyári műanyagként, így azt injekciós tűből és rézdrótból készítettem el. Sokan a pitot végét fémszínre festik. A háborús német gépeken ez az alkatrész (aminek pl. a végén furat is volt) rézből készült, és festetlen maradt a kész gépeken. Ugyan szokatlan lehet a makettező szemének, de ennél a résznél a réz szín, adott esetben egy sima rézdrót teljesen hiteles színhatású. 

Futóművek 

A főfutóaknák alapból teljesen csupaszak, ráadásul még oldalt üregesek is, így beláttam a szárny belsejébe. Az oldalakat műanyag lapokkal befoltoztam, a belső merevítőket a PK Tinyland erre a célra készített maratásaival építettem újra. A főfutószár behúzó mechanikája a maketten elnagyolt és túl rövid, így azt injekciós tű darabokból újra építettem. A futámű borítólemezekkel egy ideig „harcoltam”, csiszolópapíron vékonyítottam azokat, mert túl vastagok voltak. Egyszer aztán feladtam, és az egészet egyedi maratásból nulláról megcsináltam, és végül hasonlóan jártak a féklapok is. Gyárilag szintén vastagok a futómű sárvédői is. Ebben az esetben gömbfejű maróval sikerült elvékonyítani az éleket, nem kellett újat készítenem. Az Italeri futómű kerekeivel nem nagyon számoltam, alapból megvettem a True Details műgyanta cseredarabokat. Sajnos szokás szerint a True Details a gumikat túlzottan gyűröttre készítette, így a gyűrődésekből le kellett faragnom.  Nagy meglepetésemre a felnik nagyon egyszerűek a műgyantán, szinte már siralmasak. A gyáriak viszont szép részletesek, így a műgyantáról kifúrtam azokat, és a gyári kerekek felnijeit pedig beszendvicseltem a helyükre. Ezekről műgyanta másolatot készíttettem, és azok kerültek fel a makettre. 

A farokfutóból kevés látszik, de biztosra akartam menni. Egy vékony béléslemezt ragasztottam ide be, ami teljesen körbe lefedte a futóaknát. Ezzel a béléslemezzel frappánsan eltakartam a törzsfelek illeszkedési vonalát és a belső ilyen-olyan egyenetlenségeket a műanyagon. Erre a béléslemezre kerültek fel az Evergreen négyszög szálai mint belső merevítők. A futóaknákat RLM02-re festetem, majd feketével befolyattam az éleket. 

Motorok 

A motorok formája jó, csak az alsó levegőbeömlő csatornája túl szűk. Én ezt lefűrészeltem, majd U formára alakított műanyag lappal és tömítővel újraépítettem. Belülre a hűtőkbe egyedi maratásból rács került, ezzel imitáltam a radiátorok felületét. A fenti hűtő kiömlője teljesen hiányzik, az alsóé ott van, de elnagyolt. Ezeket a részeket is kivágtam, a belső levegővezető csatornákat műanyag lapokkal újraépítettem, majd a levegőszabályzó zsalukat nyomdai nyomólemezből készítettem el. A lángrejtők formája nagyjából jók, de én ezeket kicsit feljavítottam fémcsíkokkal és elől-hátul kifúrtam az alkatrészt. Az egészből szintén műgyanta másolatot készíttettem és az új alkatrészek elejére egyedi maratott rács került. 

Szegecselés, külső felületek 

Az alapmakett pozitív panelvonalas, így minden külső felületi alkatrészt átkarcoltam negatívra. Először a panelvonalakat hántolókéssel eltávolítottam. A panelvonalakat összevetettem eredeti gyári rajzok, archív fotók és az interneten talált orosz forrású vonalas rajzokkal (amik meglehetősen pontosnak bizonyultak az első kettő alapján), majd a megfelelő korrekciók és ceruzás előrajzolás után Dymo szalag mellett tolva Z63 féle karcolótűvel elkészítettem az egyenes panelvonalakat. A szervízpaneleket, íves panelvonalakat a Hasegawa karcoló sablonjai alapján hegyes tűvel karcoltam be. Teljes makettet még sosem karcoltam át, így kicsit izgultam, hogy fog alakulni. Ahogy az lenni szokott, elsőre nem minden sikerült nekem sem, volt hogy túlszaladt egy panelvonal, vagy csálé lett, de azokat tömítettem és újra próbálkoztam. Ezúton is bátorítok mindenkit, hogy nyugodtan vágjon bele az átkarcolásba, mert kis gyakorlás után nem nagy dolog az egész. Az átkarcolás is többlépcsős folyamat. Nálam a karcolás után finom átcsiszolás következik, hibák tömítése, csiszolás, majd Gunze Surfacerrel alapozás, majd megint csiszolás. És ez a kör addig folytatódik, amíg mindennel nem vagyok elégedett. Ezután jöhet a szegecselés, amit szintén eredeti gyári rajzok és archív fotók alapján végeztem. Magához a szegecseléshez Z63 féle és saját készítésű szegecselőket használtam. Másik kálváriám a tömítővel volt. Én előszeretettel használom a Neoflex javítótapaszt, amit mint tömítőt sokan a patás ördögként emlegetik. Szerintem ha valaki követi a használati utasítást, nem érheti nagy meglepetés. De hagytam magam a csábításnak, és a tömeg kívánságának eleget téve beszereztem az „ifjú titánt”, aminek a neve Nitrosoft tömítő. Sajnos totális kudarcba fulladt az első próbálkozásom. Erős hígító tartalma miatt kilágyította a műanyagot, nehezen száradt ki, majd jópár héttel később, amikor az így tömített felületeket karcoltam, szegecseltem, egyszerűen elkezdett kiperegni. Miután az ámulattól és egyben a haragtól engedve kis levegőhöz értem, végleg elváltak útjaink. 

Festés, jelzések 

Festés előtt az első lépés a maszkolás. A vákuumos kabinra nem minden Eduard maszk passzolt, ezeknél először vékony Tamiya szalag csíkokból építettem fel a maszk keretét, majd a közepét nagyobb darab szalagdarabokkal töltöttem fel. A többi megnyitott részt is Tamiya szalaggal zártam le. Az alapszín Gunze RLM76, erősen fakítva, mert a kukac sokat tompít az alattal levő festék színjátékán. A kukac RLM75 kéne hogy legyen, de ebben a méretarányban ha nekiállok a középszürkét hígítani akkor nem fed eléggé. Még az egyik, Zolinál tett látogatásomkor jött az ötlet, feketét kell használni. Az túlhígítva olyan hatású lesz, mint a RLM75. Szerencsére az elmélet tökéletesen  bejött. A kukacmintát 0,2-es düznijű festékszóróval készítettem. Sajnos a laikus számára túl ritkának, nem elég játékosnak tűnhet a kukacminta, de eredetileg sokféle létezett. Konkrét Do217 referencia fotóval összehasonlítva találtam olyat, ami egy-az-egyben megfelel a makettének, de talán látványosabb lett volna egy sűrűbb változat. A maketten minden jelzést – beleértve az orrkúp spirált is – egyedi maszkok segítségével festettem meg. Az orrkúpét magam csináltam úgy, hogy körzőbe fogott szikével először egy íves csíkot vágtam ki Tamiya szalagból. Ezután azt simogattam fel az alkatrészekre úgy, hogy ügyeltem, hogy a csúcs felé már a szalagív rádiusza csökkenjen. Nagyon nehéz volt a feladat, és örülök, hogy kisebb nehézségek árán, de sikerült megfestenem ezeket. Sajnos az eredeti tervem az volt, hogy konkrét gépet festek meg, referenciafotó alapján. A Do217-es éjszakai vadászok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, így a rendelkezésre álló fotók is szűkösek, Végülis egy idő után feladtam a várakozást, és 3-4 különböző gép fényképei alapján „ollóztam” össze egy olyan festést, ami akár még létezhetett is. 

Konklúzió 

Nagyon sok, nehéz, kihívásokkal teli részen vagyok túl, amikor a kész makettre ránézek. Örülök neki, hogy a 21-ik századi csodamakettek varázsa mellett sikerült kicsit elrévednem a régmult makettek világába is, és építeni egy ilyet is. 

Köszönetnyílvánítás 

Köszönetet szeretnék mondani Bordács Csabának az egyedi fújósablonok, Jobbágy Szilárdnak a műgyanta alkatrészek legyártásáért. Nagy örömömre szolgált hogy Tóth Zoli barátom a maga megszokott stílusában, elismeréssel szólt a kész makettről. Zoli, köszönöm Neked a makett beszerzésében nyújtott segítséget, hogy múzsám lehettél oly sok évig és hogy a makett építése során erőt adtál a fellépő nehézségek leküzdésében. 

Kormos Péter