Festékszóró pisztolyok - 1. rész: Választási szempontok

Festékszóró pisztolyok - 1. rész: Választási szempontok

1, Ecset – kontra festékszóró pisztoly 

A makettezők döntő többsége eljut arra a pontra, amikor felismeri, hogy ecsettel festve nem tudja elérni az élethűség azon fokát, melyet megjeleníteni kíván. Nagyon kevesen vannak ugyanis azok, kik különös tehetségük és művészi érzékük révén csak „pemzlivel” is szép replikát tudnak készíteni. Pedig be kell látnunk: hobbink egyik kulcspontja a festésben rejlik: egy látványos, jól sikerült kamuflázs jótékonyan elfedi az építés kisebb-nagyobb hibáit; míg a legkiválóbb, problémamentes építés eredményeit is azonnal tönkreteszi a gyengén kivitelezett színezés. Mit tehet az, ki nem született az ecset mesterének? Festékszóró pisztolyt vesz. Ugyanis, hogy egyszerű példával éljek: száz makettezőből 99 – persze kellő gyakorlással – képes szép munkát alkotni festékszóró pisztollyal; de csak a maradék egy tudja ezt ecsettel is elérni.  

2, A bőség zavara – kontra információhiány 

Az Interneten böngészve ezernyiféle festékszóró pisztolyt találhatunk. A legkülönbözőbb márkájú, formájú, felépítésű, árfekvésű légecset közül – legalábbis látszólag – nehéz választani, hiszen e témának rendkívül szegényes a magyar nyelvű szakirodalma. A kezdő makettezőt ez az információhiány pedig könnyen tévútra vezetheti, mert nem tudja (honnan is tudhatná?), melyek a helyes döntés legfontosabb szempontjai. Sokan jobb híján (és jóhiszeműen) a makett-katalógusokban talált „starter”-szetteket választják, melyek viszonylag olcsó áron az „egyben megkapsz mindent” csalóka illúzióját keltik. Aztán, az első fújásnál kiderül, hogy a „single action”- pisztoly és a palack kombinációja több bosszúsággal, mint haszonnal jár. 

3, A legfontosabb szempontok 

Egy pisztoly megvásárlása előtt a makettezőnek át kell gondolnia, hogy milyen feladatokra, milyen igénybevétel mellett kívánja használni festékszóróját. Ha a cél kizárólag az első-második részfeladat elvégzése (alapozás, nagy felületek fújása, esetleg éles kontúrú kamuflázs elkészítése), akkor szóba jöhetnek az egyszerű „single action”-eszközök. Ha komolyabb munkára is akarjuk fogni (pl. „átszóródásos” kamó, foltozás, „kukacozás” elő-és utóárnyékolás, stb.) akkor mindenképpen a „double action„ az ajánlott. Mégpedig olyan, amelyik a „durva” feladatoktól a legfinomabbakig segít minket. 

A jó festékszóró pisztolynak ugyanakkor mindenképpen meg kell felelnie az alábbi szempontoknak: 

  • Konstrukciós hibáktól mentes tervezés, precíz kivitelezés.
  • Egyszerű tisztítás-karbantartás
  • Sérülés-állóság, hosszú élettartam
  • Variálhatóság
  • Egyszerű kezelés, ergonómia
  • Megbízható alkatrész-utánpótlás
  • Kedvező ár-érték arány

Kicsit részletesebben megvizsgálva hamar rájövünk, hogy az egyes résszempontok gyakran szoros ok-okozati összefüggésben állnak egymással. 

a, Konstrukciós hibáktól mentes tervezés, precíz kivitelezés 

Itt elsősorban nem a külső felépítést (alsó-, oldal-, vagy felső- (gravitációs) tartályt kell megvizsgálnunk, hanem a belső felépítést: a levegőellátást, a festék „útját”, a tömítéseket és mindenek előtt a dűznit. Ma már nem tekinthető korszerűnek az a pisztoly, mely „becsavarható” (menetes) dűznivel rendelkezik, és nem „önbeálló”-„önközpontosító” rendszerű. Hogy miért? Minden ki-és becsavarás koptatja a menetet, a dűzni idővel kotyogós lesz, szórásképe megváltozik. Rosszabb esetben tisztításnál beletörik (s itt már kapcsolódunk is a sérülés-állósághoz és az egyszerű tisztítás-karbantartás-hoz.) A precíz kivitelezés rendkívül egyszerű: a gyárból a pisztolyoknak azonos fújási paraméterekkel, és sérülésmentesen kell kikerülniük. Láttam ugyanis már olyan festékszórót, melynek „gyárilag” repedt, sőt csorba volt a dűznije (AB és Kager), más márkánál pedig az első szétszerelésnél fémforgács (!) (Chromax) hullott ki a testből, de találkoztam már részleges tömítetlenséggel (Paasche) is. A precíz kivitelezés szempontjából leginkább a japán (Iwata) és a német (Harder & Steenbeck) termékek ajánlhatóak, a kínaiakat viszont lehetőleg kerüljük. 

b, Egyszerű tisztítás-karbantartás 

Bár a szétszerelés gyakorlása egyik pisztolynál sem árt, nem mindegy, hogy tisztításnál-karbantartásnál mennyire kell elemeire bontanunk a festékszórót. Az sem mellékes, hogy a belső részek kitakarítása milyen egyszerűen végezhető el; illetve, hogy milyen sérülésveszéllyel jár. E szempontból vitathatatlan bajnok – felépítéséből és anyagából adódóan – az Aztec, de a Triplex-ről is említést kell tennünk. A sor végén itt is a kínai termékek állnak. 

c, Sérülés-állóság, hosszú élettartam

Az a, és b, pontokban említettek határozzák meg alapvetően egy pisztoly sérülés-állóságát és hosszú élettartamát. Egy jó és korszerű pisztoly megfelelő karbantartással és odafigyeléssel évtizedekig megbízható, hű segítőnk lesz. A gyengébb márkák és a „klónok” az első pillanattól fogva csak bosszúságot okoznak, s a felhasznált gyenge minőségű alapanyagoknak köszönhetően ideális feltételek mellett is hamar elhasználódnak. A legjobbak felsorolása már ismerős lesz: Iwata, Harder & Steenbeck-család, a szinte elnyűhetetlen Aztec, és a Triplex. (Meg kell jegyeznem, hogy néhány kevéssé korszerű felépítésű pisztoly is hosszú távon használható: egy Badger 150-et pl. 15 éven keresztül „nyúztam”, míg egy barátomhoz került.)

d, Variálhatóság 

Miért fontos egy pisztoly variálhatósága? Mert egy makettező – a grafikusokkal, illusztrátorokkal ellentétben – általában nem egy-egy részfeladatra keres eszközt, hanem egy festékszóróval szeretné megoldani a felmerülő összes feladatot az alapozástól az árnyékolásig. Egy fejjel, egy dűznivel, egy tűvel ez megvalósíthatatlan. A legtöbb pisztoly ad valamiféle variációs lehetőséget, de dűzni (pontosabban: kompakt fej-egység) tekintetében egyik sem annyit, mint az Aztec. Az Aztec esetében ráadásul az átállás is rendkívül egyszerű: letekerjük a tűvel egybeépített fejet, és feltesszük a más feladatra alkalmas újat. A fejek színkódja miatt a tévesztés lehetősége csekély. Szintén széles palettáról választhatunk a Harder & Seenbeck összes pisztolyánál: az Evolution, Grafo és Infinity felszerelhető 0,15-ös, 0,2-es, 0,4-es, 0,6-os tűvel-dűznivel (a Colani 0,2-vel és a fölött). A fejek az Infinity kivételével azonosak, -de csereszabatosságuk miatt az egyéb típusok is felszerelhetőek az Infinity kitűnő, ultramodern fejével. Valamennyi Harder& Steenbeck (kivéve a Grafo T1, T2) átalakítható oldaltartályos adapterrel, a tűhatároló nélküli, vagy „tekerős” tűhatárolóval készített típusok („sima” Evolution és Silverline) pedig a memória-funkciós Quick Fix-el. Más módon ad lehetőséget a Triplex: használhatjuk alsó- és felső-, valamint oldaltartályosként is – különböző tű-dűzni méretekkel. Egyéb márkáknál az előbb említett sokoldalúság nem jellemző. 

e, Egyszerű kezelés, ergonómia 

E látszólag mellékes szempont a hosszabb időtartamú fújásnál kap igazi jelentőséget. Ekkor kezdjük el érezni, hogy milyen fontos is az ideálisan kiegyensúlyozott (nem fejre- vagy farra billenő), se nem túl nehéz (pl. Chromax), se nem túl könnyű (pl. Aztec – a fémházas kivitelt kivéve) festékszóró. Nem feledkezhetünk meg a rugóerőről sem, mert ahogy nő a festéssel töltött órák száma, úgy romolhat a fújás minősége pusztán azért, mert a nagy rugóerő kényelmetlenné teszi a munkát. (Az Iwata Micron B például kifejezetten „2problémás” pisztoly – míg meg nem kurtítjuk a rugót). A Harder & Steenbeck pisztolyai élenjáróak e téren, s közülük is verhetetlen a különleges kialakítású Colani.

f, Megbízható alkatrész-utánpótlás 

Előrelátó makettező a vásárlás pillanatában gondoskodik legalább egy tartalék dűzniről és tűről, valamint tömítőgyűrű-készletről. Ám balesetek a leggondosabb kezelés mellett is előfordulhatnak, s ilyenkor szembesülünk a szomorú magyarországi helyzettel: a pótalkatrész utánpótlás szinte megoldhatatlan. Az Internet segítségével viszont hamar találhatunk jól felkészült web-áruházakat, melyek a komolyabb márkák alkatrészeivel rendelkeznek. A Harder & Steenbeck itt is előnyben van: a gyártó európai, az alkatrészek megfizethetőek és csereszabatosak az egyes típusok között (egy tömítőgyűrű-készlet pl. az összes pisztolyhoz alkalmas). A „klónokhoz” és gyenge minőségű festékszórókhoz – pl. AB – a neten is nehezen találunk alkatrészt. A tengeren túli (amerikai, japán) márkákhoz a cseredarab beszerzése legtöbbször megoldható, ám az ár általában rendkívül magas.

g, Kedvező ár-érték arány

A festékszóró beszerzését fontolgató makettező általában sok okos (vagy okosnak szánt) tippet kap a vásárlás előtt. Az egyik sztereotip „tanács” a következő: „kezdetnek jó lesz az egyszerű, olcsó, single-action is (pl. a »starter«-szettek), azon majd megtanulod az alapfogásokat”. Tényleg alkalmasak ezek a pisztolyok? A válasz kategorikus nem. Bár mi „öregek” (a 40+ korosztály) szinte kivétel nélkül az „orosz csodával”, a single action Aerograf-al kezdtük airbrush-pályafutásunkat, az első double action beszerzésekor szinte újra tanultuk a festést. A double action-rendszerű pisztolyok ugyanis nagyságrendekkel nagyobb lehetőséget adnak (pl. átszóródásos festés kivitelezése, foltozás), ám a kezelésük is kiemelt figyelmet, több gyakorlást igényel. A kezdőknek javasolt „starter”-szettekben található pisztolyok általában bumfordi, olcsó anyagokból gyártott, pontatlan, alsó tartályos (vagy a mozgást akadályozó „üveges”), single action- rendszerű; sőt néha külső keveréses primitív eszközök. A makettező ezekkel – legyen bármilyen ügyes és tehetséges – nem tudja a várt eredményt elérni. Felépítésükből adódóan ugyanis nem alkalmasak a lehetőségek széles kipróbálására és megismerésére, csak valamiféle „festékfröcskölésre”. A másik „tanács” általában úgy szól, hogy „vegyél double action-t, de nem kell a drága”. A vásárló pedig általában kiköt a Kager-nál, AB-nél. S aztán – kevés kivételtől eltekintve – vesszőfutásba kezd, mert ezek a rossz konstrukciójú, gyenge anyagokból rosszul kivitelezett eszközök csak bosszúságot okoznak. Meghibásodásuk rendszeres és általában súlyos (pl. szétszerelésnél beletörik a dűzni), a pótalkatrész-ellátás nem megoldott. Használatkor nem tudhatjuk, hogy a következő másodpercben egy jókora „köpéssel” nem teszi-e tönkre az addigi munkánkat; a szóráskép bizonytalan és változó, stb., stb., stb. Néhány makettező azt hiszi ezek után, hogy megátkozták, mások az állandó gondok miatt a fújást (rosszabb esetben a makettezést is) megutálják. Pedig csak rosszul választottak. Aki e „tanácsot” adták, általában ugyanezen problémákkal küzdenek. De – mert nem ismernek mást – úgy hiszik, egy festékszóró pisztolynak ilyenek a „normális” tulajdonságai.

És a végére egy baráti javaslat: soha ne vegyünk használt szórópisztolyt!