A „specialisták” gyűjtőfogalom alatt azon festékszórókat értem, melyek bizonyos részfeladatokban kitűnően teljesítenek, ám „általános” pisztolynak nem –, vagy csak korlátozottan alkalmasak. Ezek a pisztolyok igen hasznos segítőink lehetnek, ha a rendeltetésüknek megfelelő funkcióra használjuk őket. De a jól csengő márkanevektől se várjunk csodát, ha más területen kívánjuk alkalmazni! 

1. A legenda. Iwata Custom Micron-B

Az Airbrush Art & Action jó tíz évvel ezelőtt hosszabb recenziót jelentetett meg az Iwata Custom Micron -sorozatáról. Korábban már volt alkalmam kipróbálni a japán gyártó egyes típusait, melyek szórásképe, kezelhetősége, precizitása meggyőző volt, de a 0,3 (és annál nagyobb) dűznivel szerelt légecseteknél nem éreztem azt a lehengerlő minőségi különbséget, mely a jelentkező magas árat indokolta volna. A Micron-B azonban másnak ígérkezett: a cikk szerzője csak szuperlatívuszokban írt róla, s a mellékelt fényképek alátámasztották állításait. Azonnal keresni kezdtem hát, honnan szerezhetném be a csodapisztolyt. Lelkesedésemet azonban hamar lelohasztotta a 300 $ fölötti ár. Ennyit semmiképpen nem akartam (és tudtam) kifizetni, így letettem az Iwataról. A szerencse végül egy karácsonyi vásár képében mosolygott rám, amikor a bécsi Airbrush Somogyi egy hétig 50 %-os leárazást tartott. Pár nap múlva egy abszolút jellegtelen és igénytelen dobozt szorongattam a kezemben „Anest Iwata” felirattal. Kicsit elbizonytalanodtam: e barna kartonban lapulna a világ egyik legjobb – ha nem a legjobb – festékszórója? A fedelet levéve nejloncsomagolásban feküdt a pisztoly, egy szerszámkulcs kíséretében. A puding próbája azonban az evés! 

S, amikor először kézbe vettem, azonnal elmúlt a gyanakvásom: kellemes tapintású, jó súlyelosztású, ránézésre is precíz eszközt tartottam. Legfeltűnőbb külső jegyei a koronás tűvédő, a vágott, beépített tartály, a nyitott szár, és a beosztással ellátott „csavarós” tűhatároló. A levegőszabályozás rugóereje már-már kényelmetlenül nagy, ám ez a rugó óvatos megkurtításával jelentősen csökkenthető.

Szétszereléskor is csak hümmögtem: addig még soha nem találkoztam azzal a pontossággal, a menetek finom játékával, a „minden a helyén van”-érzéssel, melyet szavakba önteni nehéz, csak megtapasztalni lehet.

A fej tagadhatatlanul a CM-B legfontosabb része. A leírások szerint a komplett fej-egységet egyben vizsgálják be a gyártónál – ám ennek némiképp ellentmond, hogy tartalék alkatrészként külön is megvásárolhatjuk a dűznit. A fúvóka 0.18-as. (Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy vásárlás előtt jól vizsgáljuk meg, melyik modellt választjuk a Custom Micron-ok közül. Néhány modellt – pl. CM-C, CM-C Plus – ugyanis 0,23-as dűznivel szereltek fel). Tényleg nem tudom, mi az Iwata titka, de ezzel a 0,18-as fúvókával mindig vékonyabb vonalat tudtam fújni, mint a H&S 0,15-ével. A pisztollyal gyakorlatilag írni lehet. Jellemző a képességeire, hogy egyszer egy érdeklődőnek próbát fújtam, és a csíkok mellé a CM-B-vel jegyeztem fel a festéket és a nyomásértéket! 

De ami az egyik oldalon előny, az a másikon hátrány: az Iwata nem alkalmas nagyobb felületek festésére. Ahol ez a pisztoly igazán otthon érzi magát az a legfinomabb foltozás és átmenetek festése, a kabin belső árnyékolása, a felületek előárnyékolása; a makett készítésének végső fázisában pedig a panelvonalak utóárnyékolása, az antikolás készítése. 

Az Iwata CM-B – ha mai szemmel nézzük – talán nem a legkorszerűbben tervezett pisztoly. Nem a legkönnyebben karbantartható és takarítható. Nem túl praktikus. Hihetetlenül drága. Ma már 400 $ felett jár az ára; s egy tartalék fej a tűvel annyiba kerül, mint egy komplett H&S pisztoly! 

Mégis nehezen visszaadható, leírható az az érzés, amikor a CM-B-n beállítjuk a sávszélességet, és fújni kezdünk. Először szinte alig látható, ahogy e precíz pisztoly elkezdi felépíteni az árnyékokat vagy a foltokat. A szóráskép finomságában is tökéletes: nincs melléfújás, nincs „köpködés”, minden folyamatot pontosan irányíthatunk – ha végig koncentrálunk. Érzékeny és szeszélyes műszert tartunk ugyanis a kezünkben, mely nem tolerálja a hibákat. Az Iwata CM-B talán ezért volt és maradt az airbrush világának csúcsragadozója. 

2. A germán különlegesség.  Grafo T1. 

Ahogy az előző részben már írtam, első tapasztalatom H&S pisztollyal a „régi” Grafo volt. Igazán különleges légecsetet ismerhettem meg: a 0,15-ös dűzni addig elképzelhetetlen részletességű festést tett lehetővé. A 0,15-ös méret elérésére a Grafo-t „lépcsős” tűvel szerelték fel: ilyen tűkialakítással sem előtte, sem utána nem dolgoztam. A legérdekesebb mégsem ez volt, hanem az ún. „szabályozott kettős funkció”. A hagyományos kétfunkciós szórópisztolyoknál a billentyű lenyomásával a levegőt indítjuk és szabályozzuk, hátrahúzásával a festéket adagoljuk. A Grafo-nál nem lehetett lenyomni a billentyűt, csak hátrahúzni. Először a levegőt indította, s egy bizonyos (beállítható) pontnál kezdte keverni hozzá a festéket. Nagyobb mozgásnál nőtt a festék mennyisége. E sajátos rendszer egyszer és mindenkorra kiküszöbölte a más pisztolyok indításánál néha tapasztalható „köpködést”. Kitűnő eszköz volt, de „furcsaságát” akkoriban nem tudtam megszokni, a tűhatároló hiánya pedig kifejezetten zavart. A Grafo végül egy barátomhoz került, aki azóta is használja.

Pár évvel később az Evolution pisztolyom mellé a Harder & Steenbeck reklámanyagot csatolt termékeiről. Meglepődve vettem észre a ráncfelvarráson átesett Grafo-t, rögtön háromféle kialakításban. A kísérő szövegből kiderült, hogy az „új” pisztolyokat már a H&S egységesített tűivel-fúvókáival készítették, és gyárilag felszerelték a Quick Fix-et. A levegő-csatlakoztatást pedig a régi „menetes” -rendszerről az NW 2,7-es gyorskuplungra váltották. Rendeltem egyet.

Az „ismeretlen ismerős” Grafo T1-et a H&S változatlanul a legfinomabb munkára ajánlja; de erre predesztinálja a testtartály és a 0,15-ös dűzni kombinációja is. A fej és tűvédő kialakítása (ferde, furatos) megegyezik az Evolution-el, csakúgy, mint a tömítések rendszere. A „szabályozott kettős funkció” előnyeit – tapasztalatom szerint – sokkal jobban ki lehet használni a tűhatároló segítségével. 

A T1 dűznijét-tűjét lecseréltem 0,2-re, s a pisztolyt e kialakításban a maszkolás nélkül fújt kamuflázsminta szegélyeinek festésére, a közepes arabeskenek fújására, valamint a foltozásra használom. E területeken tudom legjobban kihasználni a „köpködésmentes” indítás előnyeit. 

Jelenleg a Grafo a következő változatokban vásárolható meg: 

• Harder & Steenbeck Airbrush Grafo T1 0,15 mm
• Harder & Steenbeck Airbrush Grafo T2 0,2 mm  (oldaltartályos kivitel: a mellékelt 4 db.4ml-es fémtartály a gyorsabb csere és a biztosabb csatlakozás miatt bajonettzárral rögzíthető)
• Harder & Steenbeck Airbrush Grafo T3 0,4 mm  (oldaltartályos kivitel: 2 db 15 ml-es üvegtartállyal)

Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a Grafo T1 „általános” pisztoly szerepében is kiválóan megállhatja a helyét, ha valaki megszokja a sajátos levegő- és festékindítást. A csereszabatosság jegyében ugyanis felszerelhető a 0,15, 0,2, 0,4, 0,6-os dűznik bármelyikével; az Infinity fejével és az FPC-vel is. 

3. A bohém. Colani  

Ha van valami, ami nem néz ki komoly szórópisztolynak, akkor Colani az. Első ránézésre ugyanis inkább tervezői bravúr, játék a formákkal, vonalakkal – ahol a funkció mellékes. De tényleg így van-e?

A Colani elsődleges célja, hogy a hosszabb munkákat segítse. Kialakítása rendkívül kényelmes: a mellékelt távolság-szabályozó gyűrűk segítségével bárki a saját kezéhez igazíthatja a pisztolyt. A festék/levegő -billentyű mindkét oldalra átfordítható, így jobb- és balkezesek egyaránt használhatják. Fogása felépítésének köszönhetően mindig biztos. 

A Colani a Grafo-hoz hasonló, de azzal nem teljesen azonos szabályozott kétfunkciós-rendszerű: a billentyűt csak hátra tudjuk húzni, (lenyomni nem), így először a levegőt indítjuk, csak azután a festéket. Az „indítópontot” azonban – a Grafo-tól eltérően – csak a fújás megkezdése előtt, egy külön szerszámmal tudjuk beállítani. Érzésem szerint ezért a Colani valahol átmenetet képez a „single action” és a „double action” pisztolyok között. Tűhatárolóval nem rendelkezik és azzal nem is látható el. A Colani-t hatalmas, 15 ml-es tartállyal forgalmazzák – de ezt a H&S filozófiának megfelelően lecserélhetjük 2-, vagy 5 ml-re. A gyári 0,4-es dűznit és tűt pedig 0,2-re, vagy 0,6-ra. A fúvókák és a fej (tűvédő) megegyezik az Evolution és a Grafo alkatrészeivel, ám a tű speciális (rövidebb) kialakítású. A levegőcsatlakozás NW 2,7, ám FPC-vel nem szerelhető.  

A pisztoly elnyűhetetlen: tisztítása, karbantartása rendkívül egyszerű. 

A kényelem mellett mégsem túl praktikus: a variációs lehetőségek száma csekély, és a sajátos kialakítás miatt egyedi pisztolytartót igényel. (Néha pedig muszáj letenni munka közben!) 

Mire jó akkor? 

A Colani-t gyakorlatilag csak alapozáshoz és nagyobb felületek színezéséhez-lakkozásához használom. 0,2-es fúvókával ellátva sem lehet vele igazán finom dolgokat festeni. De nem is erre készült.

4. Az őskövület. Paasche Turbo

Ha valami még csak szórópisztolynak se néz ki, akkor viszont a Paasche Turbo jut eszembe. 

Pedig, kedves olvasó, az első szórópisztolyok mindegyike ezt a rendszert használta, és nagyjából ilyen bumfordi módon festett! 

Előre bocsánatot kérek a műszaki tudással felvértezett kollégáktól, ha nem a megfelelő szakszavakat használom a működés leírásánál, de humán értelmiségiként csak ennyire futja... 

A Turbo ugyanis teljesen más, mint amit megszoktunk. A bejövő levegőt két ágra osztja. Az egyik ág a „turbo házba” vezet, ahol egy apró turbinát megforgatva egy kivezető karon át vékony tűt mozgat, mely a festék porlasztását végzi. A másik ág a nyitott első tartály mellett halad el, és vákuumot képezve „szippantja ki” a festéket. A keverés és a porlasztás tehát a pisztoly testén kívül – és fúvóka nélkül – történik. Hogy milyen eredménnyel? 

A Turbo az általam ismert pisztolyok közül a második, mellyel szó szerint írni lehet. Nincs az a finom mintázat, amit nem lehetne elkészíteni vele. Használat közben külön élmény a Turbo sajátos hangja: mint amikor a fogászati fúró pörög fel – de egy idő után (és ép fogakkal) meg lehet szokni. A porlasztó tű mozgásának sebességét a turbina pörgésének szabályozásával állíthatjuk be. 

A makettezésben a Turbo nem – vagy csak igen csekély mértékben használható. A felületről visszaverődő levegőáramlat ugyanis csúnya dolgokat tud művelni a nyitott első tartállyal! 

Kár érte. 

A fényképeken látható Turbo annyiban tér el a „gyáritól”, hogy a szárát műanyagról fémre cseréltem, és elláttam NW 2,7-es csatlakozóval.