A hiányzó láncszem
Adalék a „Piros 12” történetéhez

A pályafutását Neubibergben befejező, „Piros 12” jelzésű magyar Bf 109 G-10/U4 (WNr 612769) géppel kapcsolatban évtizedeken keresztül számos – máig megválaszolatlan – kérdés merült fel. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy miért nem viselte a Luftflotte 4 által kiadott, 1945 március 7-től érvényes taktikai jelzéseket: az 50 cm széles sárga orrgyűrűt és a sárga oldalkormányt? A Neubibergbe 1945 május 8-án, a II./JG 52 kötelékében átrepült minden más Messerschmitt Bf 109-en azonosíthatóak a sárga felületek.

A Luftflotte 4 parancsa az MKHL állományára is vonatkozott. Fényképekkel igazolható tény, hogy a bevetett gépeken a megkülönböztető jelzések felfestése nem történt meg egyik napról a másikra. (A harci cselekmények miatt -ekkor indul meg a „Tavaszi Ébredés” fedőnevű, utolsó jelentős német offenzíva- fontosabb volt a gépek harckészültségének biztosítása.) Az azonban szinte kizárt, hogy a parancs kiadása után, a veszteségek pótlására érkezett Messerschmittek a taktikai számok felfestésével egyidejűleg ne kapták volna meg a sárga azonosító jelzéseket is. A bevetési állomány átfestése is fokozatosan megtörtént.

Neubibergben fogságba esett – ismert taktikai számú – 6 magyar gép közül 5 Messerschmitt sárga orrgyűrűje és sárga oldalkormány-festése fényképekkel igazolható. Az ötből egynek nem ismert a gyári száma, kettő 1945 április 10-én már az állományhoz tartozott, kettő később érkezett az alakulathoz. A „Piros 12”-ről tehát megállapíthatjuk, hogy 1945 március 7-e előtt került az MKHL állományába. Az eddig kutatott és publikált magyar dokumentumokban a WNr 612769 gyári szám egyszer sem szerepel. Ismert azonban, hogy a 101. Vadászezred anyaga nem teljes, a 102.-é pedig hiányzik a kérdéses időszakból.

A „Piros 12” egyetlen említése Magó Károly kutatásából ismert: a gép 1945 március 19-én 15.55 órakor légiharcban leborított, a kötelék elvesztette. A pilótája Galánfy Lajos hadnagy volt. A hadnagy visszatért, a gép további sorsáról nincs hír -az alakulathoz nem tért vissza, az 1945 április 10-i állományjelentésben nem szerepel.

A következőket azonban megállapíthatjuk: a „Piros 12” a légiharcból nem ok nélkül vált ki, ennek körülményeit Galánfy hadnagy viszont harc közben nem jelentette (vagy nem tudta jelenteni), egyébként a fennmaradt Bevetési Naplóban szerepelt volna. (A kötelékből kivált másik –„Piros 1” -jelzésű gépnél ismerjük az okot: a futómű meghibásodása). A Neubibergben kapitulált „Piros 12”-n ugyanakkor jól látszanak a sérülések:

  1. Javított sérülés az oldalkormányon
  2. Javítási folt a jobb oldalon, a kabin falának hátsó részén. A javítási folton újabb lemezsérülés látható, ám valószínű, hogy ez már a roncstelepi mozgatás közben keletkezett.

Ezek a javítások arra utalnak, hogy március 19-én Galánfy hadnagy gépe megsérült bevetés közben. A neubibergi fotók azonban egy sokkal fontosabb részletre is rávilágítanak, amely egyben megmagyarázza a sárga orrgyűrű és sárga oldalkormány hiányát. A Luftflotte 4 taktikai jelzéseit minden olyan gépnek viselnie kellett, amely alkalmas, és kész volt a bevetésre. A saját légvédelem számára az egyértelmű azonosítás biztosítása, és légiharcban a barát-ellenség megkülönböztetése szó szerint élet-halál kérdés volt. Azon gépek számára, amelyek harci bevetésre alkalmatlanok voltak (és/vagy más feladatot láttak el a harcterülettől távolabb: pl. gyakorlógépek) a sárga taktikai jelzések nem voltak létfontosságúak.

A „Piros 12” pedig egyértelműen alkalmatlan volt a bevetésre, így nem csoda, hogy a Luftflotte 4 jelzései hiányoznak.

Az elmúlt 10 évben, amióta intenzíven foglalkozom a „Piros 12”-vel, több tucat fotót elemeztem végig. Most, hogy Jim Crow jóvoltából 50-nél több eredeti, illetve reprózott negatívot vizsgálhattam meg nagy felbontásban, megerősítve igazolódott a korábbi megállapításom:

  • A „Piros 12” fegyverzete hiányzott. A két MG 131-et korábban kiszerelték a gépből.
  • A fegyverzet már a neubibergi leszállásnál sem látható, ezért nem a későbbi időszakban, a roncstelepen tűnt el.
  • A neubibergi Bf 109-ek közül – legyenek német-, vagy magyar felségjelűek – ez az egyetlen gép, ahol hiányzik a fegyverzet. A később készült fotókon, ahol a lemezek egy részét már eltávolították a többi gépen jól láthatóak az MG 131-ek. Sőt, a Bf 109-ek mellett a FW 190 F-ek lőfegyvereit sem távolították el. A „Piros 12” fegyverzetét már korábban kiszerelték, így – bár repülőképes volt –, harci bevetésre nyilvánvalóan alkalmatlan. Mivel frontszolgálatot nem látott el, így a Luftflotte 4 taktikai jelzéseit sem festették fel.

Összefoglalva:

A neubibergi 12 számú gép olyan magyar repülőgép volt, mely megsérült, a Luftflotte 4 taktikai jelzéseit nem festették fel rá, és nem szerepelt a magyar 101. Vadászrepülő Ezred gépállományában a háború végén.

Ilyen gép pedig csak egy van, a „Piros 12”, mely bevetésen eltűnt március 19-én.

Fülöp Sándor